Mikor mondhat fel a munkáltató a közalkalmazott falugondnoknak? Mi a teendő a munkaviszony megszűnése esetén?

A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. §

(1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha

a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták, azaz a falugondnoki/tanyagondnoki szolgálatot a település megszüntette;

b) az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése - különösen a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése - következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;

c) határozott időre szóló megbízás esetén a határozott idő leteltét követően a közalkalmazott eredeti - falugondnoki - munkakörében való továbbfoglalkoztatására, ennek hiányában a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, vagy a közalkalmazott a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört nem fogadja el;

d) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően, továbbá

e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [37/B. §].

(2) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű.

(3) A közalkalmazott az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján akkor menthető fel, ha a munkáltatónál vagy az irányítása, felügyelete alatt álló szervezetben nincs a képzettségének megfelelő más munkakör, illetve, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.

(4) Ha az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a közalkalmazott akkor menthető fel, ha a munkáltatónál nincs az egészségi állapotának megfelelő munkakör vagy, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.

(5) Ha az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott alkalmatlanság a közalkalmazott munkavégzésével vagy magatartásával függ össze, a felmentés előtt lehetőséget kell adni számára a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az

eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.

Amennyiben a munkáltatónak nem szűnt meg az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták a munkáltató jogszerűen a közalkalmazotti jogviszonyt nem szűntetheti meg. Ezt a munkáltatónak kell bizonyítani.

A Kjt. 30. § /1/ bekezdés d) pontja értelmében a közalkalmazott feladatainka ellátására alkalmatlanná vált ebben az esetben a munkáltató az alkalmatlanságot vizsgálni köteles, ezt amennyiben egészségügyi alkalmatlanságról van szó, üzemorvosi vélemény alapján, ha egyéb alkalmatlanság, munkáltatói fegyelmi eljárás keretnén belül.

A Kjt. 30. § /1/ bekezdés e) pontja szerint, ha a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentés kezdetének napján nyugdíjasnak minősül a munkáltató csak akkor mentheti fel a közalkalmazottat, ha a Nyugdíjbiztosító határozattal a nyugdíjat megállapította és azt a közalkalmazottal közölte.

A munkáltató minden esetben köteles a felmentés megindokolni (Kjt. 30. § /2/ bekezdés) az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, ezt a munkáltatónak kell bizonyítani, a felmentés valós okszerűségét. Ennek megfelelően nincs helye olyan indokolás bizonyításának, ami a felmentésben nem szerepel.

Minden esetben a felmentés annak közlésével hatályosul, amelyet a munkáltató egy oldalon a közalkalmazott hozzájárulása nélkül nem vonhat vissza, a felmentés visszavonása a másik fél hozzájárulása esetén is csak írásban történhet. A felmentés közlésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a felmentés akkor tekinthető közöltnek, hogyha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza. Erről jegyzőkönyvet kell felvenni (Mt. 6. § /4/ bekezdés). A felmentés közlésekor a felmentésben meg kell határozni a jogviszony befejezésének időpontját, a felmentési időt és azt, hogy a munkavállalót milyen jogok és kötelezettségek illetnek, illetve terhelnek, gondolok itt a felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére, a végkielégítés, szabadság megváltás, amennyiben azt a munkavállalónak a munkáltató nem tudja természetben kiadni, valamint a munkakör átadására munkavállaló által és az igazolások kiadására a munkáltató részéről.

Az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére a munkáltató köteles kifizetni az összes járandóságát igazolásokat kiadni, a munkavállaló köteles a munkakörét átadni.

Kjt. 31. § A közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg az alábbiakban meghatározott időtartam és az azt követő harminc nap alatt:

a) a külföldön nemzetközi szervezetnél, vagy államközi egyezmény végrehajtásaként idegen állami, illetőleg egyéb intézménynél munkára kötött megállapodás alapján külföldön végzett munka;

b) a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő személy külföldre utazására tekintettel fizetés nélküli szabadságban részesült házastársánál a fizetés nélküli szabadság;

c) az ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra kiküldött a tanulmányút és az esetleges előzetes tanfolyam, valamint

d) a munkáltató által vagy hozzájárulásával más szervek által iskolai vagy iskolarendszeren kívüli képzésre küldés miatt a munkavégzés alóli felmentés ideje.

Kjt. 32. § (1) A közalkalmazotti jogviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel

a) ha a közalkalmazott házastársa (élettársa) nem rendelkezik önálló, legalább az országosan kötelező legkisebb munkabérnek megfelelő jövedelemmel és legalább három eltartott gyermeke van;

b) ha a közalkalmazott egyedülálló, eltartott gyermeke tizennyolc éves koráig, valamint

(2) Ha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett közalkalmazott alkalmas, a közalkalmazotti jogviszonyt mindaddig nem lehet felmentéssel megszüntetni, amíg a közalkalmazott ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja. Nem terheli ez a kötelezettség a munkáltatót, ha a felmentés indoka - az egészségügyi alkalmatlanság esetét kivéve - hogy a közalkalmazott munkáját nem végzi megfelelően.

Fenti jogszabályhelyek értelmében a felmentési tilalmak fennállása szempontjából a felmentés közlésének az időpontja az irányadó. A felmentési tilalmakat az Mt. 90. §-a és a Kjt. Fent hivatkozott 31. §-a kimerítően (taxatíve) felsorolja, mindezt a munkáltatónak kötelezően figyelembe kell venni, ugyanis ha a felmentés idején a közalkalmazott felmentési tilalom alatt áll, a felmentés jogellenességét állapíthatja meg a bíróság, alkalmazva a törvény által meghatározott szankciókat. 

Kjt. 33. § (1) Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.

(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött a) öt év után egy hónappal; b) tíz év után két hónappal; c) tizenöt év után három hónappal; d) húsz év után négy hónappal; e) huszonöt év után öt hónappal; f) harminc év után hat hónappal meghosszabbodik.

(3) A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.