Kérdezőnknek a következő gondja támadt: megbetegedett, az orvos pedig kiírta táppénzre. A beteg - miközben táppénzen volt - elutazott a faluból, ami az önkormányzat tudomására jutott, és úgy ítélve meg, hogy a dolgozó azért íratta ki magát táppénzre, mert el akart utazni, fegyelmi büntetésben részesítették. A kérdés a következő: jogosan, vagy nem? 

Mi minősül fegyelmi vétségnek?

Jelen példánkban két, többször módosított jogszabály kerül figyelmünk középpontjába, az egyik a közalkalmazottak jogállásáról, a másik pedig a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szól. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény azért érdekel minket, hogy megtudjuk, miért is lehet fegyelmi felelősség alá vonni egy közalkalmazottat: "Fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi." Itt álljunk is meg egy szóra. A "jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség" az, hogy az ember menjen be dolgozni? Igen, itt nincs semmi hiba, nehezen mondhatnánk, hogy minden tőle elvárhatót megtett, aki a munkahelyére sem ment be. Első ránézésre páciensünk megszegte a jogviszonyból eredő kötelezettségét, na de "vétkesen"-e? A vétkességről azt mondja a közalkalmazotti törvény kommentárja, hogy az vétkes, aki nem úgy jár el, ahogy az adott munkakörrel kapcsolatban általában elvárható - de nem lehet vétkes az sem, aki jogosan jár el. Márpedig jelen esetben az erre jogosult orvos megállapította, hogy a kérdezőnek jár a táppénz. Itt át is térhetünk a másik jogszabályra, megnézni pontosabban:

Mit is jelent a táppénzre jogosultság?

"Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik". A táppénznek három feltétele van: a betegnek legyen egészségbiztosítása, legyen keresőképtelen - azaz olyannyira beteg, hogy ne tudja a munkáját elvégezni - és ezt ne csak ő állítsa, hanem az az orvos is, aki jogosult megítélni, hogy jelen állapotában a páciens alkalmas-e arra, hogy ellássa a neki kiszabott feladatokat. A mi esetünkben a doktor azt mondta, hogy a kérdező keresőképtelen, vagyis hiába menne be a munkahelyére, nem tudná a feladatait ellátni. Tekintsük át a helyzetet. Közalkalmazottunknak van egy orvosi papírja arról, hogy keresőképtelen. Nem tud dolgozni, még ha akarna sem - de ennek a dokumentumnak a célja nem elsősorban a hiányzás igazolása, hanem az, hogy a beteg keresetének egy meghatározott százalékát arra az időre is megkapja, amikor kénytelen a munkából kimaradni.  

Az ördög a részletekben

Akkor most próbáljunk következtetéseket levonni a mi esetünkre. Az orvos azt mondta: a páciens olyan beteg, hogy nem tud dolgozni. Neki joga van arra, hogy ezt megállapítsa. Lehet-e olyan helyzet, hogy az ember dolgozni nem tud, de utazni igen? Előfordulhat. Felülbírálhatja-e az orvos döntését az önkormányzat? Nem. Miért nem? Mert nem felettes hatósága az orvosnak, hiszen nem orvos - nem ért hozzá, ki mennyire beteg. Lehetek én látszólag akármilyen egészséges, ha az arra jogosulttól jogszerűen kiállított dokumentumot kapok, hogy beteg vagyok. Ezt a döntést nem írhatja felül, csak egy másik orvos. Ha az önkormányzat fegyelmi büntetést akar rám kiszabni, azt jogosan csak úgy teheti meg, ha egyúttal bebizonyítja, hogy nem voltam jogosult táppénzre - ehhez pedig édeskevés az, hogy én elutaztam.

Más kérdés, hogy mit lehet tenni az ellen, ha a munkáltatóm mégis kiszabta rám ezt a büntetést, hiszen azt a nagyon tág törvényi megfogalmazást, hogy "kötelezettségeit vétkesen megszegi", neki kell tartalommal megtölteni, a kérdés feltevőjének az önkormányzat - fegyelmi ügyekben - bírája is. Ugyanúgy, ahogy az orvos döntését nem írhatja felül az önkormányzat, az alkalmazottak fegyelmi ügyében a munkáltató a legfőbb hatalom. Az ő "ítéletéről" csak a bíróság mondhatja ki, hogy jogszerű volt-e, vagy nem.  Ez a döntés megtámadható a bíróságon, a kérdés az, hogy megéri-e? Ha csak egy megrovás büntetésről beszélünk, akkor a vita kiélezésével csak veszíteni lehet, még ha egy esetleges pert a panaszos meg is nyerne.