Újra Kishegyesen

A Nők Kishegyesi Fórumának meghívására, idén két kisbusszal 15-en indultunk a határon átívelő baráti kapcsolatok ápolására. A Kelebiai önkormányzat udvarában szeptember 11-én reggel találkoztunk, hogy együtt indulhassunk meglátogatni, rég nem látott barátainkat, hiszen a pandémia miatt, elmaradt a tavalyi és elhalasztódott az idei látogatás is.
Vidám kis csapatunk, több mint két év után nekiindult hát a határnak, hogy „ma is bejárjuk száz tű hosszát”. A határon, némi kis sort kellett várnunk, de volt miről beszélgetni, hisz mi sem találkozunk minden nap és mindenkivel történt valami az elmúlt időben. Miután átgördültünk a határon irány Kishegyes a jól megszokott úton, vagy mégsem!? Szabadkán kicsit elveszítettük egymást a másik kisbusszal és mindketten azt hittük a másik autó van előttünk, ezért igyekeztünk felzárkózni, ami így, csak Kishegyesen történt meg. Ez a kis malőr némi izgalomra adott okot, de miután bevártuk egymást együtt érkeztünk meg a minket már nagyon váró vajdasági egyesület szorgos kis csapatához.
A megérkezésünkkor a már megszokott szeretettel és kedvességgel fogadtak vendéglátóink és az elmaradhatatlan három puszi, vagy esetenként a kettő-négy, ki-ki mihez ragaszkodik, tolmácsolta a szeretettel teli várakozást, amivel készültek és vártak bennünket. Zsidai Erzsébet, a Női Fórum elnöke, köszöntött bennünket ezekkel a szavakkal:
„Régen jártatok nálunk, több mint két éve, ezért is gondoltuk, az éves kishegyesi találkozásunkat áttesszük szeptemberre, nem kockáztatjuk meg, hogy esetleg jövő májusban valami vagy valaki ismét akadályokat gördítsen elénk. Aminek nagyon örülök, hogy mindkét egyesület tagjai az első, második, harmadik hullámot sikeresen átvészelték, remélem, hogy így lesz ez a továbbiakban is, hogy emberi veszteségeink a járvány miatt nem lesznek.
Az egyesületek munkájára rányomta bélyegét az elmúlt időszak. Sok programunk elmaradt, vagy nem úgy sikerült megszervezni, ahogy szerettük volna. Egyik legfájóbb annak a programunknak az elodázása, amit az idősek, betegek részére terveztünk, ami éppen tavaly márciusban indult volna. Ez az Ügyi programhoz hasonló program, azzal, hogy havonta egyszer tartottuk volna, figyelembe véve az idősek igényeit, lehetőségeit. Társasozás, közös filmnézés, beszélgetések voltak tervezve.
A járványhelyzet nagy vesztesei az Ügyi csapathoz tartozó gyerekek. Egyrészt az online oktatás számukra szinte kivitelezhetetlen volt, ugyanakkor a nagy lezárások – bezárások miatt mi sem tarthattuk velük a kapcsolatot.
Egyesületünknek sok idős tagja van, akik nagyon megsínylették a hétvégi olykor több napig eltartó kijárási tilalmat, sőt vannak közöttük olyanok is, akik a betegségtől tartva nem szívesen mozdulnak ki otthonról.
Amikor arról beszéltünk, hogy szeptemberre meghívunk benneteket, beszélgettünk arról is, hogy mi legyen az, amit megmutatunk nektek. Azokon a helyeken kívül, amiket mutattunk már nektek, sajnos nem igazán van mivel dicsekedni. És ez nem azért van, mert már lassan 10 éve járunk egymáshoz, sajnos inkább azt kell, hogy mondjam, Kishegyesen kissé megállt az idő, de talán a jövő év már hoz magával dicsekedni valót.
Ugyanakkor eszünkbe jutott valami… a Női Fórum udvara mögötti kert! Ugyan közöttetek akad, aki már látta, de nem ilyen állapotában. Végre elkezdtük rendbe tenni, mégpedig önkéntes munkával, amiből a falu fiatal vezetői javában kivették részüket, és ahol a fűnyírás most Gáborra maradt – bár reméljük – találunk majd arra is megoldást, hogy ne csak az ő gondja-baja legyen. Nálatok is – nálunk is vannak új emberek – ezért fontosnak tartjuk egymás közelebbi megismerését is – ezért reggeli után játékos ismerkedésre invitálunk benneteket a KERTBE! Ebéd után kimennénk Bácsfeketehegyre  – a Török méhészetbe, illetve ha az időbe belefér visszatérve Kishegyesre, meglátogatnánk a Kátai család tanyáját.
Érezzétek jól magatokat itt nálunk, Kishegyesen!”
 Majd bemutatta Sándor Istvánt, Kishegyes község elnökhelyettesét, aki szintén köszöntött bennünket! Gondolataival, friss lendületével igazolta mennyire itt van a helye közöttünk!
 A köszöntőt követően reggelire invitáltak bennünket, hiszen éttermi színvonalú hidegtálakat varázsoltak a „terülj, terülj asztalkára”.
A reggeli elfogyasztása közben jóízű beszélgetések, a kapcsolatok ápolása is szerepet kapott és arra eszméltünk, hogy a KERTBE invitálnak bennünket egy kis sportolásra. A kert valóban megváltozott, tereprendezésen ment keresztül és frissen nyírt fű várt bennünket. A versenyszámok pedig rég elfeledett népi játékok, egyszerűk, de mégis kedvcsinálók, arcunkra mosolyt csalók, lappangó tehetségünket felcsillantók, a napi gondokat feledtetők voltak.
Felfedezhettük a horgászat fortélyait, az óriásbuborék készítést, a darts dobálás, izgalmait és a célba dobási képességünket. Miután újra gyerekké váltunk mindannyian összeálltunk egy csoportkép erejéig, hogy a legfiatalabb arcunkat mutathassuk. Közben vendéglátóink már az ebédet is elkészítették és a grillezett zöldségek, saláták mellé csirke combokat és tarját is sütöttek. Nagyon finom volt. Mielőtt tovább indultunk volna még egy meglepetésben volt részünk a női fórum üvegfestői ajándékokat készítettek nekünk, amelyből mindenki kedvére választhatott, köszönet érte!
 Hogy újra felnőjünk, elindultunk Bácsfeketehegyre a Török méhészetbe ahol a gazdaasszony fogadott bennünket! Méhészetük bemutatása során elmondta, hogy harmadik generációs méhészek és 200 méhcsaládról gondoskodnak. A mézeskalács mellé mézes pálinkát, 5féle mézet és mézbort kóstolhattunk, aki kedvet kapott hozzá vásárolhatott is belőle.
 Utunk következő állomása a Kátai tanya volt, ahol Géza bácsi régi ismerősként fogadott bennünket. Miután megkávéztunk, megmutatta a bírtok új fejlesztéseit a kültéri konditermet, ahol a vállalkozó kedvűek ledolgozhatták az ebédet a földbe süllyesztett trambulintól, a minden izmot megmozgató kondi gépen át a lovaglógépig minden eszközön. A következő meglepetés még egy kis séta után tárult elénk, a vendégház, ami a közeli leromlott szállásból lett kialakítva, felhasználva a helyi adottságokat. A vendégház minden igényt kielégít, hiszen akár 25-30 főt le lehet ültetni egy képzés vagy rendezvény alkalmával és lehetőség van az elszállásolás mellett, grillezésre, kemencés sütögetésre, baráti találkozókra.

Mivel a nap már a „vajasára” ért mi is búcsút intettünk mind a Kátai tanyának, mind a minket vendégül látó Női Fórum tagjainak megköszönve a tagság kitartó önkéntes munkáját, a szeretetteljes vendéglátást, amivel a találkozó sikeréhez hozzájárultak.