Szarvasi falugondnoki találkozó

Három hónap elteltével, tanyasias környezetben, a szarvasi Ezüstszőlőben gyűltek össze soron következő találkozójukra a vidéki emberek segítői. A Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Pest, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei falugondnokságot működtető települések falu- és tanyagondnokait, polgármestereit, jegyzőit, intézményvezetőit ezúttal Szarvas Város és a Körös-szögi Kistérség Szociális és Gyermekjóléti Intézménye látta vendégül szeptember 14-én.
A résztvevők lassan gyülekeztek, de türelmesen összevárták egymást, hiszen a tanyavilág egyik jelentős problémáját, a tájékozódási nehézségeket minden odatartó érdeklődő megtapasztalhatta. Hiába a célintézmény és a pontos cím megjelölése, a korszerűnek gondolt helymeghatározó, navigációs eszközök tévútra vitték a vendégek zömét. A GPS készülékek előre nem tervezett programpontként alaposan bemutatták Szarvas külterületét. A nap folyamán bőven volt idő és lehetőség tapasztalatokat cserélni arról, hogy ez egyáltalán nem egyedi problémája a tanyavilágban folyó munkavégzésnek.
A külterületi Idősek Klubja és az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér udvarán felállított hatalmas rendezvénysátor adott helyet a viszontlátás örömének, a baráti beszélgetéseknek és a szakmai programok egy részének. A vendéglátó sok kedves munkatársa sürgött-forgott egész nap a vendégek kedvéért, kényelméért. Senki nem érezte magát elhanyagolva, rosszul tartva. Éppen ellenkezőleg.
A jó hangulatot a Tessedik Néptáncegyüttes ifjúsági csoportjának lenyűgöző és profi műsora alapozta meg, melyben három fiatal pár maglódi, szilágysági táncokat, székely verbunkot és a tirpák táncát mutatták be.
Babák Mihály polgármester Szarvas múltján keresztül mutatta be a mai lakosságot. A török hódoltság alatt elnéptelenedett területet észak olasz pásztorokkal és eltótosodott magyarokkal telepítették újra. Mária Terézia földet, megélhetést és szabad vallásgyakorlást ígért nekik. Tessedik Sámuel tanította a dolgos gazdákat a szikes földek feljavítására, kereskedésre. Megindult az iparosodás. A dolgos emberek kezdetben tanyákon éltek. Majd a közösség igényével tanyacsoportokat alkotva közelebb költöztek egymáshoz. Csomópontok alakultak ki. Az itt működő tanyasi iskolákat az elmúlt évtizedekben visszavásárolta az Önkormányzat, és szociális intézményeket és közösségi házakat alakított ki bennük.
Brlás János, Kardos polgármestere, a Körös-szögi Kistérség Többcélú Társulás elnöke a szarvasi tanyagondnoki szolgáltatás sajátosságaira hívta fel a figyelmet. A források optimális felhasználása érdekében a szociális intézmények felét az Evangélikus Egyház, azaz az Ótemplomi Szeretetszolgálat, felét pedig a város kistérségi feladatellátás keretében működteti. A három kistérségi és a két egyházi tanyagondnoki szolgálat között kiváló az összhang, az együttműködés.
Závoda Ferenc önkormányzati képviselő, a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesület elnöke elmondta, hogy a város hatalmas kiterjedésű és nagyszámú külterületen élő lakossággal büszkélkedik. A tanyákon élők közösségét igen erős összetartás jellemzi.
A tanyagondnokok a rájuk jellemző lényegre törő szűkszavúsággal mutatkoztak be. Kozma Tibor és Pásztor Mátyás, az Ótemplomi Szeretetszolgálat tanyagondnokai a bölcsőtől a sírig kísérik az ellátottaikat. A Körös-szögi Kistérség részéről Kertész Zoltán célja az emberek biztonság érzetének növelése. Pekár Tamás körzetében szinte kizárólag 70 év feletti lakosokat lát el, akiket a depresszióból is igyekszik kilendíteni. Az intézmény 17 személyes autóbuszát is ő vezeti. Az Öcsödről származó, 27 éve Szarvason élő Molnár Tibort is szarvasi számba veszik már a helyiek.
A tanyagondnokok kistérségi ellátórendszerben betöltött szerepéről Varga Margit, a Körös-szögi Kistérség Szociális és Gyermekjóléti Intézménye mesélt. Ellátási területük Szarvasra, Csabacsűdre, Örménykútra, Békésszentandrásra, Kondorosra és Kardosra terjed ki. E települések közül több erősen intézményhiányos. Kardoson például már sem óvoda, sem iskola nem működik. Szarvas Békés megyében a második az elvándorlástól sújtott települések közül.
A 110 főt foglalkoztató intézmény évente 550 millió forinttal gazdálkodik. Az Önkormányzatok kiegészítő forrása nélkül nem boldogulnának. 13 telephelye közül három külterületen helyezkedik el. Jó kapcsolatot ápolnak a helyi civil szervezetekkel és más szociális szolgáltatókkal. A hatékonyságuk alapelvei, hogy a dolgozókra értékként tekintenek és konstruktív együttműködés hatja át a mindennapjaikat. A pandémia idején megerősítették az informatikai kompetenciáikat, és online tartalmakkal támogatták munkatársaikat. Plusz szabadsággal, családbarát munkaidővel, dolgozók gyermekeinek táboroztatásával, szupervízióval, közösségi programokkal, kirándulásokkal, munkahelyi tornával, masszírozással, meló menzával próbálták elviselhetőbbé tenni számukra ezt a nehéz időszakot. Minden falugondnok megkapta a lehetőségként rendeletben megjelenő 10 napos szabadságot.
Helytörténeti érdekességekkel Urbancsokné Pljesovszki Ildikó szolgált. A mindennapok meghatározója a Szarvas környéki vízjárta területek voltak. Az utak tavasztól őszig voltak járhatóak. Télen a templomba sem jártak be a tanyákról. A szarvasiak kettős élete abban nyilvánult meg, hogy a családok két háza közül a „bentiben” az idősek és a gyerekek éltek. Míg a „kintiben” a gazdálkodó fiatalok.
A szakmai program zárásaként egy rendhagyó filmbemutatóra került sor. A kelebiai Kolbász soron három és fél nap alatt forgatott „Ahol mégsem kolbászból van a kerítés” című tanyagondnoki film megtekintését az alkotók, Bácskai Gabriella és Dányi Lajos vezették fel. Bácskai Gabriella mesélt indíttatásáról, vágyáról, hogy egyszer a tanyák világáról, tanyákon élőkről készítsen dokumentumfilmet. Hogy az álom valóra váljon, nem kevés szerepe volt ebben Bíró Zoltánnak, Kelebia tanyagondnokának, aki a helyismeretén és a kapcsolatrendszerén túlmenően, a Kolbász soron élők személyéhez kötődő bizalmával is hozzájárult. Ennek is köszönhető ugyanis, hogy a nyilvánosságtól kezdetben ódzkodó szereplők ilyen mélyen betekintést engedtek végül az életükbe. Az alkotás talán legmegrendítőbb és legfelemelőbb perceiben Kati néni summázza saját sorsát. Bárki megirigyelheti azt az életutat, melynek vége felé közelítve, közel száz évesen mély őszinteséggel beszél arról, mennyire elégedett a mindvégig ott, a tanyán leélt életével, melytől mindent megkapott, amit valaha remélt. A film jelenleg világjáró körúton jár. Számos ország filmszemléjén remélhetőleg szép eredményekkel mutatják be.
Az Ezüstszőlő egyik büszkesége a Sárarany Szalmaporta, melyet Maczkóné Veronika szalmafonó álmodott és teremtett meg családjával, a férjével és gyöngyfűző lányával. Ide is meginvitálták a találkozó résztvevőit.
A régi idők hangulatában berendezett tanyaépületben Veronika tárlatvezetése során megismerhették a szalmafonás eszközeit, számtalan hagyományos és modern technikáját, valamint számos különleges szalmából készült tárgyat. A kiállítás érdekessége, hogy ezek szinte mindegyike saját alkotás. Így látható itt aratáshoz kötődő díszek, arató koszorúk sokasága, csipkefinomságú szalmalegyező, a magyar koronázási ékszerek méretarányos másai, vagy éppen menyasszonyi fátyoldísz szalmával díszítve.
A sokak által alulértékelt alapanyagot a szegény ember aranyának nevezik, melyet Veronika saját maga állít elő. A 15 speciális gabonafélét saját maga veti, aratja, és készíti elő a kézműves mesterség gyakorlásához. Ő tudja csak igazán, hogy a szalma valóban sárból válik arannyá.
A tárlat másik részében különleges gyöngy ékszerek kerültek kiállításra, melyek között éppúgy megtalálhatóak a magyar népviselet kiegészítői, mint a mai divatot követő darabok.
Ha több időnk lett volna, a Maczkó család kínálta kézműves foglalkozásokon is részt vehettünk volna, és kemencékben sült hagyományos tésztaételeket is kóstolhattunk volna. Majd legközelebb…
A finom és kiadós ebédet egy helyi különlegesség, a szarvasi káposztás lepény, a kapusznyika koronázta meg,
A rendezvény zárásaként sétahajózásra invitálták a kitartó vendégeket a Szarvasi-Holt-Körösre, mely a közel 30 fkm hosszával, 172 ha területével hazánk ötödik legnagyobb kiterjedésű állóvize. Az egy órás út során az utasok megismerkedtek a vízi élőhely növény és állatvilágával, Szarvas Város üdülő, rekreációs övezetével, valamint a part menti nevezetességekkel, mint a Szarvasi Arborétum, Annaliget, Ezredéves emlékmű, Bolza-kastély, Szarvasi Vízi Színház, a történelmi Magyarország és a Kárpát-medence földrajzi középpontját jelző szélmalmot formázó emlékmű. A jó humorú, pajkos matrózok arról is gondoskodtak, hogy az utasok nyakába is jusson a Körös vizéből.
Köszönjük a Körös-szögi Kistérség Többcélú Társulásának támogatását a falugondnoki találkozó színvonalas megvalósulásához.