Nyársapát adott helyet a falu- és tanyagondoki találkozónak
Végre újra együtt!

Június 24-én Nyársapáton, a Szarka-kúria udvarán találkoztak a falugondnokságot működtető Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések polgármesterei, jegyzői, falu- és tanyagondnokai, intézményvezetői. A szabadtéri rendezvény a rekkenő hőség ellenére sok érdeklődőt vonzott.

Június talán legmelegebb napján hosszú kihagyás után végre újra találkozhattak az öt alföldi megyében szolgálatot teljesítő falu- és tanyagondnokok. Sokan egymás nyakába ugrottak, vagy erős kézszorítással üdvözölték barátaikat, hiszen a koronavírus-járvány elterjedése óta nem látták egymást. A vendéglátó nyársapátiak precízen megszervezték az összejövetelt, számítva a hőségre behűtött ásványvízzel, üdítővel várták a résztvevőket, sőt még párakaput is működtettek, hogy felfrissülhessen a népség. A rendezvény a Szarka-kúria udvarán lévő szabadtéri színpadon zajlott, a tetővel fedett létesítmény árnyékában valamivel könnyebb volt elviselni a kánikulát.
Elsőként Földi László, a térség országgyűlési képviselője köszöntötte az egybegyűlteket. Felbecsülhetetlen értéknek tartja a falu- és tanyagondnokok munkáját, például az idősekről, a gyerekekről való gondoskodásért köszönet és hála illeti őket. Ezután a 34 éve alakult, a többszörös Arany Páva-díjas és Arany Páva-nagydíjas Nyársapáti Népdalkör szórakoztatta a közönséget, hajdúszováti és délvidéki népdalokat adtak elő. Igazán jó hangulatban lépett a mikrofonhoz a település polgármestere, Kis Miklós is, aki a község múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. Nyársapát nevét 1376-ban említették először oklevelekben, az évszázadok során többször elnéptelenedett, 1818-ban Nagykőrös birtoka lett. 1954-ben alakult önálló községgé. Ami a gazdálkodást illeti, a szövetkezeti idők nem voltak túl eredményesek, az Aranyhomok és a Haladás Téeszek a rendszerváltáskor Pest megye legsikertelenebbjei közé tartozott. Igaz, amíg az ország más részeiben 40 aranykoronás földeken lehetett gazdálkodni, az itteni 1 aranykoronás területeken való megélhetés teljesen reménytelennek tűnt. Viszont a 10-12 méterre fúrt kutak vízhozama kimagasló, ha ez némi vigasznak számíthat.
Amikor 14 évvel ezelőtt Kis Miklóst megválasztották polgármesternek, még nem volt a településen tanyagondnok. Mivel a lakosság 40 százaléka külterületen él, mindenképpen szükségesnek tartották a szolgálat megszervezését. Ma már két tanyagondnok járja a határt és két tanyagondnoki kisbusz segíti őket. Ami pedig a zsákfalu fejlődését illeti: nagy példaképük Szarka Mihály, aki az 1850-es években Arany János tanártársa volt a Nagykőrösi Református Gimnáziumban, s akinek földbirtokai voltak a határban és szabad idejében maga is kivette részét a munkából. Az ő hajdani kúriájában ma közösségi ház van, ennek udvarára szervezték a falugondnoki találkozót. A polgármester némi humorral fűszerezve megjegyezte: hivatali tevékenykedése mellett ő is gazdálkodik, hiszen valamiből meg is kell élnie.
Nyársapát az utóbbi években sokat gyarapodott, mintegy 7-8 milliárd forintnyi beruházást tudtak megvalósítani. Egészségház, orvosi lakás, parkoló épült, most pedig egy újabb pályázatnak köszönhetően bölcsődével gazdagodnak, és kerékpárutat építenek. Rendbe tették a dűlőutakat és a felszíni csapadékvíz elvezetését is megoldották. Szerencsére a falura nem jellemző az elvándorlás, az általános iskolában 190 diák tanul, az óvodába 90 kisgyerek jár, és már nagyon várják a bölcsőde elkészültét, hiszen van igény erre a szolgáltatásra is. Nyárapát élni akar, lakói pedig tettre készek.
Már hagyomány, hogy a találkozókon bemutatkoznak az adott település falu- vagy tanyagondnokai. Nyársapáton sem volt ez másként. Először Bimbó Pál kapott szót, aki 14 éve, vagyis a kezdetek óta látja el sokrétű munkáját. Ám mielőtt nekivágna a külterületnek, eligazítja a közmunkásokat. Aztán jöhetnek a rutinfeladatok a betegszállításól kezdve a bevásárláson át az ebédhordásig, melyekről a jelenlévő kollégáknak nem is kellett mesélni, hiszen mindenki hasonló tevékenységet folytat és hasonló élményeket él át. Bimbó Pál a közösségi munkából is kiveszi a részét, például magára vállalja a júniusi lecsófesztivál vagy az őszi szüreti napok bizonyos szervezői-technikai tennivalóit. Nagyon sajnálja, hogy tavaly a pandémia miatt elmaradtak a programok, bár ő jobban örült volna neki, ha a veszélyhelyzet helyett inkább öt lecsófesztivál lett volna. A vírus megnehezítette a hétköznapjaikat, hiszen szinte hetente jöttek újabb és újabb korlátozó intézkedések. Nem győztek fertőtleníteni, néha bele is fáradtak a túlzott óvatosságba. Szerencsére sok jóérzésű ember jelentkezett, akik valamilyen formában segítettek a rászorulóknak – ezért köszönettel tartoznak nekik.
A másik jelenlegi tanyagondnok, Bárány István 2016-ban kezdte meg szolgálatát. Azt már a bevezetőjében nyomatékosította, hogy nem a szavak embere. Elöljáróban annyit azért elárult magáról, hogy tősgyökeres nyársapáti, bútor- és épületasztalos szakmája van. Ebbéli tehetségét öt évig a faluban kamatoztatta, majd 13 éven keresztül szerződéses katona volt Szolnokon. Békefenntartóként ötször fél éves missziót teljesített Koszovóban. Rövid „belépője” után átadta a szót a program moderátorának, ugyanis őt kérte meg, hogy olvassa fel az első sikerélményéről szóló írását. Ebből kiderült, hogy a tanyagondnoki szolgálatát sokban hasonlónak tartja a honvédségnél ellátott munkaköréhez. A legfőbb párhuzamot az emberek segítésében, védelmében és támogatásában véli felfedezni. Elődje útmutatása alapján kezdte el a tanyán élő gyerekek óvodába szállítását. Reggel 7 órakor indult értük, majd 12 órakor vitte haza őket. Hamar összebarátkoztak. Előfordult, hogy egyik-másikuk inkább maradt volna vele a nap további részében is, mintsem a szüleihez szaladt volna, akik a kapuban vártak rájuk. A második héten történt egy kis galiba: mivel az új gondnok nem vette észre időben, hogy hol kell befordulni a dűlőútra, nagyot fékezett. Így az egyik kedvence, a kiscsoportos Bence becsúszott a két ülés közé. Szerencsére nem történt baj, a gyerkőc nevetve ült vissza a helyére. Mire a többiek megjegyezték: „Pista bácsi még nem tanulta meg az utat!” Másnap, közeledve ama bizonyos dűlőút felé, a tanyagondnok hátrafordult és figyelmeztette Bencét, hogy kapaszkodjon, mindjárt fordulnak. A fiú ijedt arcot vágott és mindkét kezében egy-egy szendvicses zacskót szorongatva így felelt: „Kapaszkodok, Pista bácsi!” Hatalmas nevetés tört ki az autóban, a nagyobb srácok értették, hogy a kapaszkodás teli kézzel lehetetlen.
Bárány István hozzátette: „Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem a honvédség, itt nem életerős katonák ülnek az utastérben, biztonsági öv nélkül. Míg a felnőttek magukért felelnek az autóban, a gyerekekért én vagyok a felelős. Az óvoda és az önkormányzat közös elhatározása alapján másnap kéréssel fordultunk a szülőkhöz, hogy aki tud, hozzon gyermekülést a ovis járatot igénybe vevő gyermekének, akinek pedig ez nehézséget okozott, az önkormányzat vásárolt néhány gyermekülést. Nos, ez volt az első sikerem a tanyagondnoki szolgálatom megkezdése után.”
A nyársapáti találkozón bemutatták A magyar falu sorskérdése című könyvet, melyről bővebben lapunk 4. oldalán írunk. Sümeginé Ország Edit, a Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete munkatársa a képzésekről tartott aktuális beszámolót, végül pedig az egyesület vezetősége elbúcsúzott a nyugdíjba vonuló falu- és tanyagondnokoktól, akikről a hírlevél 10–11. oldalán olvasható cikk.
Borzák Tibor