Zalában ősszel

„Kedves szülőföldem, Zala azon vidék, mely látta bölcsőmnek ringását…” (1848) Deák Ferenc
Látóutunkra szeptember 4-5-6-án került sor. Kora ősszel, nyárias időben a Kecskeméti gyülekezés, indulás után Simontornyán álltunk meg először, majd kávé, és más frissítők magunkhoz vétele után a csupa zöld dimbes-dombos Zalában egy festői szépségű völgykatlanban meghúzódó Egeraracsára érkeztünk elsőként. Dancs László polgármester úr, és Móró Istvánné Betti falugondnok fogadott bennünket. A falu lakossága 330 fő. Tudni kell, hogy innen minden város messze esik. A községnek nincs adóbevétele, mindent pályázati pénzből kell megvalósítaniuk. Még szerencse, hogy ezzel nincsen gond, hiszen a pályázataik 90%-a sikeres. Éppen most nyertek pénzt orvosi szolgálati lakásra /270 m Ft!/, óvónői szolgálati lakásra, eszközbeszerzésre, energetikai pályázaton napelem telepítésre, járdafelújításra, kerékpárút építésre. A falugondnok mindent végez, ha kell krumplit vet, ha kell havat tol, orvoshoz, bevásárolni szállítja a lakosokat, vezeti a közmunkásokat is. A közmunkaprogram 3-4 éve még jól működött, mára azonban alig maradtak, hiszen a legtöbben elhelyezkedtek már a munka világában. Akik vannak, azokkal nehéz boldogulni, mert nem igazán szeretnek dolgozni. Amikor még 30 közmunkást foglalkoztattak, fóliaházakat építettek, paradicsomlevet, savanyúságot készítettek. Baromfitelep is létesült, ahol őshonos magyar tyúkfajtát tenyésztettek. Még működik, de nem rentábilis, semmi hasznot nem termel, a tojást és a csirkéket kiosztják a lakosságnak. Savanyító üzemet, vágópontot is létrehoztak, de ezek nem üzemelnek, mert nincs, aki dolgozzon benne. A faluban például egyetlen disznót sem tartanak. A fiatalok elvárják, hogy az önkormányzat biztosítson ingyenes wi-fit. Ezen a vidéken egyedül az idegen forgalom jelenthet perspektívát, mivel a csodás környezet sok turistát, vadászt vonz. Talán segíthet a jövő tavasszal induló beruházás, mely a falu mellett elterülő tó mellé szándékozik 5 csillagos szálláshelyeket építeni, természetesen külföldi látogatók számára. Rövid séta során megnéztük az élet nélküli savanyító üzemet, és vágópontot, majd a szőlőhegyen a bormúzeumot is.
Kehidakustány volt következő úti célunk, ahol Deák Ferenc kúriáját kerestük fel.” A haza bölcse” születésének 200-ik évfordulójára felújított kúria egy domb magaslatán, gondozott szép parkban áll. A felújítás végeztével nyílt meg az épület keleti szárnyában a kiállítás, mely Deák életének, politikai tevékenységének fő állomásait mutatja be. Mi Pál Imre Deák- kutató élvezetes előadásában ismerhettük meg mindezt a hálószobája, pipázó és dolgozószobája, az ebédlő, a vendégszoba, majd nagyanyja hajdani dísztermének megtekintése során, számos anekdotával fűszerezve.
Kehidakustányból a Zalavári Kis-Balaton Házhoz vitt az utunk. Az ismert Fekete István regény, a  Tüskevár, mindannyiunk gyermekkori olvasmánya volt. A Matula bácsi által oly jól ismert Kis-Balaton élővilágát hozza közelünkbe ez a különleges bemutató ház. Láthatóak a térség történeti, és néprajzi sajátosságai, a mocsarak élővilága, a nádas élete éjszaka, és nappal is. Kisfilmvetítés, terepasztal, mikroszkópba kukucskálás teszi sokszínűvé a kiállítást. A ház közelében lévő régészeti feltárások, valamint a Makovecz Imre által tervezett Zala megye 1000 éves fennállásának emléket állító Milleniumi Emlékmű teszi érdekessé a Ház környezetét. Kb. 100 méternyi sétával megérkeztünk magához a vízhez is. A nagy nyílt víztükör üdítően hatott a kora őszi kánikulában. A tavon hattyúk úsztak, a parton pedig egymást érték a horgászok. Ezután Zalakarosra utaztunk, ahol elfoglaltuk szállásunkat a Napfény Hotelben. Esti levezető sétával felfedeztük a híres fürdővárost, mely még most szeptember elején is mediterrán hangulatot árasztott.
Szombaton Tilajt kerestük fel elsőként, ahol Senkó Balázs polgármester, és egy személyben falugondnok fogadott minket a falu aszaló, és közösségi házában. A 160 lelkes kis település 6 km hosszú, és két részből áll. Ez azt jelenti, hogy két művelődési ház, két orvosi rendelő, két játszótér van, kocsmából viszont csak egy. Diaképekkel mutatta be nekünk Tilaj egy évét. A szociális tűzifaprogramban hasítva juttatják el a lakosoknak a fát, közös kosárfonás, seprűkötés, oltónapok szerepelnek a közösségi programokban, mindez a szemléletformálás jegyében. Rendezvények is színesítik a mindennapokat húsvétkor, adventkor, szokott lenni öregtraktoros felvonulás, foglalkozások a legkisebbek számára. Nagyon fontos, és sok időt, energiát igényel a közterületek rendben tartása télen is, nyáron is. A közmunkaprogramban résztvevők jelentős szerepet játszanak mindebben. Jelenleg 5 közfoglalkoztatott van. 6 éve fűszerpaprika és gyümölcslékészítéssel is foglalkoznak olyan szinten, hogy amit az önkormányzat, illetve a helybeliek megtermelnek, szárítják, őrlik, aszalják, préselik a lakosság számára alacsony díjazás ellenében. Nem nagy mennyiségben, csak, hogy a helyi igényeket kielégítsék. Ezzel kapcsolatban is láttunk képeket Gyümölcs, és gyógynövény feldolgozás Tilajban címmel. Az aszalt szilva, alma, és tartósítószer mentes gyümölcslé kóstolása sem maradt el.
Ebéd után Orosztonyba indultunk, ahol Varga Valéria polgármesterasszony, és Horváthné Büki Edina falugondnok fogadott bennünket. Rövid üdvözlés után ismerkedő beszélgetés következett, aminek során Edina beszélt feladatairól, majd érdeklődött a mi mindennapjainkról. A falu Nagykanizsától 27 km-re van, ő maga is onnan költözött ide. Az 50-es években a még 1200 lakosból mára 450-en maradtak, főleg állattenyésztéssel foglalkoznak. Nagy arányban roma származásúak. Működik óvoda 21 gyermekkel, nincs azonban konyha, így Gelséről a szomszédos településről hozzák az ebédet. Erre vezet a kéktúra útvonal, ezért sok a túrázó, bakancsos szállót terveznek létrehozni a közeljövőben. Művelődési ház, könyvtár, konditerem, remek játszótér, felújított templom található itt. Ezután a 298 m magasan fekvő Pogányvári Kilátóhoz autóztunk, a társaság jelentős része nem minden napi módon traktoron, IFA platón utazva. A hegyről gyönyörű kilátás tárult elénk a Kis-Balatonra és a környező településekre. Mivel ez a vidék évszázadok óta kiváló bortermő, a hegyről lefelé Both Szabolcs helyi szőlőtermelő gazda borpincéjénél kóstoltuk meg a remek bort, és természetesen a szőlőt is. A török uralom idején itt esett el Thury György, a híres törökverő, kanizsai várkapitány, akinek emlékét ma kopjafa őrzi. A kopjafától indult a túra utolsó szakasza, melynek során ismét csodás panorámában gyönyörködhettünk. Eközben már vártak ránk a helyi  Gyöngybagoly Védelmi Alapítvány képviselői, egy nagyon rokonszenves fiatal pár három kisgyermekkel. Dr. Klein Ákos röviden ismertette tevékenységüket, mely a gyöngybaglyok védelmét, kutatását, sérült madarak gyógyítását tűzte ki célul majd megtekintettük a bemutatóházukat is. Végezetül pazar vacsorával kényeztettek vendéglátóink, ahol desszertnek a csodás zalai rétes mellett a helyi jellegzetességet, a vaníliás perecet is megkóstolhattuk, melyből emlékbe is kaptunk.
Vasárnap délelőtt Nagykanizsai városnézés következett idegenvezető kalauzolásával. Kellemes séta a kisváros szívében, bőséges finom ebéd a városban, fagyizás a főtéren, majd búcsúztunk Zalától. Útba ejtettük azonban a Balatonföldvári Hajózástörténeti látogatóközpontot, ahol a balatoni hajózás történetét bemutató kiállítás, és kilátó működik. A kilátás lenyűgöző, szinte az egész Balaton belátható,  távcsővel még fokozható az élmény.
Ismét egy jól sikerült kirándulással, érdekes látnivalókkal, tapasztalatokkal, új ismeretségekkel gazdagodtunk. Nyárias időben, jó társaságban, kellemesen töltöttük ezt a három napot. Köszönjük a szervezők, vendéglátók munkáját.

Vidácsné Lukucza Éva