Elnökségi és felügyelőbizottsági ülés Csikéria

Csikéria régen még a II.  Világháború előtt Szabadka tanyavilágának egy részét képezte Felső-Csikéria néven. Az antant katonái 1921. augusztus 20-án megjelölték a határt, amely a mai napig létezik. A település történetéről tudnunk kell, hogy nevét a Csík-érről kapta, amelynek medre napjainkban is megtalálható, bár csak esőzésekor található medrében víz.
A mai embernek szinte hihetetlen lehet, hogy 1922-től volt a településen anyakönyvezés és 1926-ban a lakosság száma elérte a 2000 főt, természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy 1924-ben önállóvá vált a település. Amikor megkezdte önálló életét a falu először Kisközségként majd Nagyközségként, amikor is megalakult a Községháza és a Jegyzői épület.
Az emberek ezekben az időkben többnyire földművelésből, mezőgazdasági munkából éltek, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 1949. Tavaszán megalakították az ,,Első Barázda” úttörő termelőcsoportot, majd ősszel megalapították az ,,Új Barázda Tsz” -t, amihez 1959-ben magtárat is építettek. Még nagyobb fellendülés akkor volt, amikor 1960-ban megalakult a második termelőszövetkezet ,,Búzakalász” néven. Viszont a változás akkor érkezett, amikor is 1965.01.01én ,,Csikéria Új Kalász“ néven egyesült a két tsz, amely egészen 1992-ig működött.
A településen több nemzetiség is él, magyar, bunyevác és sváb identitásúak, akik jelenleg is fontos szerepet töltenek be Csikéria életében. Mai napig működik a településen Horvát Nemzetiségi Önkormányzat és Német Nemzetiségi Önkormányzat, akik a kultúra fennmaradásért küzdenek, ennek érdekében programokat valósítanak meg táncházak, ünnepségek keretében.

És hogy Csikéria, miért is az összefogás hazája?
Csikéria lakossága elmondhatja magáról azt, hogy például a Faluházat társadalmi munkával építették fel az akkori lakosok 1960-1965. között, amelyre méltán büszkék lehetnek alapítói, hiszen mai napig rengeteg eseménynek ad otthont. Emellett a Szent István Római Katolikus Templom, ami 1927-1929. Között épült és 1929. június 2.-án szentelték fel, ugyancsak a közösség erejével épült. A csikériai nép nagy becsben tartotta templomát, amelyért komoly áldozatokat is képesek voltak hozni. A templomtelket is úgy adományozták, amely Gyukics István és Vukovics Katalin nevéhez fűződik.
A településen egészen 2019.-ig általános iskola is működött egy épületben, míg a régi időkben 5 iskolába járhattak a gyermekek. A mai napig működik az óvoda, ahová legkicsibbjeink járnak, illetve mellette megtalálható a közkedvelt csikériai főző konyha, amely ellátja a falu lakosságát meleg ebéddel, természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy nagy anyagi terhet jelent az önkormányzatnak, de próbáljuk erőnkön felül támogatni a konyhát. A helységben működik még egészségház is, hol védőnői szolgálat is megtalálható. Településen fontos szerepet jelent a tanyagondnoki szolgálat, amely keretében a főként idős embereknek segít, ebéddel látja el őket, ha kell bevásárol, orvoshoz szállítja az embereket kitartó munkatársunk Szőkéné Szedő Szilvia. Ezt a munkát még két szociális munkás is segíti a házi segítségnyújtás keretében a falu belterületén.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Csikéria a kezdetektől napjainkig, még akkor is, ha már kevesebb lakossal is, de még mindig családias környezetű település, mint ami volt, természetesen a lakosság és a nemzetiségek összefogásának is köszönhetően. A település elöregedése miatt a lakosság száma folyamatosan csökkent jellenleg 758 fő. Munkalehetőség sajnos nem igazán van, csak pár mezőgazdasági szolgáltató keres idénymunkást.