Vendégségben Kishegyesen

A hosszú évek óta hagyományos Kishegyesi látogatásunkra szeptember 16-án került sor. Reggel a Kelebiai Polgármesteri Hivatal udvaráról indultunk kissé borongós időben, huszonhárom fővel. A határon szinte várakozás nélkül jutottunk át, és szűk órányi autózás után érkeztünk Kishegyesre a Női Fórum épületéhez, ahol Zsidai Erzsike és Tóth Anita már a ház előtt fogadtak bennünket. Bent nagy volt a sürgés-forgás, hiszen az üdvözlések után a híresen remek frissen sült lángossal kínáltak bennünket: fokhagymás, tejfölös, és sajtos tejfölös változatban, miközben Németh Gábor Kishegyesi tanyagondnok kollégánk már az ebéd elkészítéséhez készülődött.  A különböző élénkítők (kávé, meggylikőr, pálinka) elfogyasztása és jóízű beszélgetés következett, hiszen régóta ismerjük egymást, mindig van mesélni való. A reggeli után felkerestünk egy falubeli családot.  Rácz Lászlónak és Amáliának tizenegy gyermeke van, közülük ketten már önállóak.  Megtudtuk, hogy a Prosperitate Alapítvány segítségével tudták megvásárolni a házukat, mely akkor elég rossz állapotú, elhanyagolt volt, azonban kitartó, szorgalmas munkával rendbe hozták, felújították, bővítették.  Mivel dolgos, törekvő emberek, keresték a boldogulás útját, s mivel a házhoz félholdnyi kert is van, gondolkodtak mihez kezdhetnének vele.  Ötszáz málnatővel telepítették be, közéjük körte, kajszi, cseresznye, meggy és szilvafákat ültettek.  Eleinte a gyümölcsöt nyersen értékesítették, de nem mindig sikerült azonnal eladni, így gondolkodni kezdtek a feldolgozáson. Mára szörpöt, lekvárt, likőrt, bort és pálinkát is készítenek. Mindez ízléses kivitelű üvegekben, szépen címkézve kapható náluk.  Idén már a mezőgazdasági termékek kiállításán érmet is nyertek.  Finom pogácsával, és az összes termék kóstolásával vendégelték meg csapatunkat. A valódi gyümölcs illata és íze utolérhetetlen, ez érződött, hiszen semmi adalékot nem adnak hozzá. Újdonság náluk, de gondolom számunkra is a csokis szilvalekvár, ami kitűnő párosítás az ízhatást illetően. A gondozott udvarban galambokat, zebrapintyeket, nyulakat tenyésztenek, disznót is tartanak.  A málna töveken még mindig van kevés termés, a munka sosem ér véget. Közben csatlakoztak hozzánk a gyerekek is, kedves látvány volt a sok szép arcú, illedelmes kisfiú és kislány. Határozott, mindig mosolygó édesanyjuk elmondta, itt mindenkinek dolgozni kell. Ha van kedvük, ha nincs, senki nem húzhatja ki magát a dolog alól. A légkört a szeretet, a saját sorsukért való tenni akarás, az igyekezet, az összetartozás szelleme lengi be. A szülők emellett heti 2-3 alkalommal még dolgozni is eljárnak mindketten, azonkívül, hogy termelik, feldolgozzák, értékesítik a sokféle gyümölcsöt, miközben példásan gondoskodnak a nagy családról.  Tisztelet és elismerés illeti meg őket, és megállapíthatjuk, hogy nagyon jó helyre került a támogatás. A búcsúzás után – amihez az egész család kisereglett az utcára – Kishegyes frissen felújított főterére érkeztünk. Itt található a szintén megújult könyvtár is, aminek még jelenleg is folyik a berendezése, valamint a most felújított színház, aminek történetéről Erzsike mesélt nekünk.  Az új szökőkúton, szabadtéri színpadon kívül láthatók még a most átadott Petőfi szobor, az I., II. világháborúban elesett hősök emlékére, illetve az 1956-os forradalom-és szabadságharc menekültjei és befogadóik emlékére állított emléktáblák is.  Szépen kivitelezett, vadonatúj közösségi teret láthattunk, amivel méltán büszkélkedhet a falu. A családlátogatás és séta után visszatértünk a Női Fórum Házba, ahol készen várt a sok szorgos kéz készítette finom, és gusztusosan feltálalt ebéd, s utána sokféle finom sütemény, sőt még kétféle torta is. Végül kedves szokásukhoz híven, a Kreatív Kézműves Kör tagjai Tóth Anita vezetésével most is megajándékoztak minket, amiért utólag is köszönet mindannyiuknak. A sok finomság után nehezünkre esett mozdulni, de indultunk, hogy idei programunkból se maradjon ki látogatásunk a Kátai-tanyán. Rövid sétát tettünk az egyre borúsabb délutáni ég alatt. Elsétáltunk az úgynevezett Vadásztanyához, ahol éppen legénybúcsúra gyülekeztek a vendégek, s elhaladtunk a készülő konferencia és szabadidő központ mellett. A közelben folyik a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, ami miatt völgyhíd épül a tanya közvetlen közelében. Mire jövőre ide látogatunk már biztosan elkészül. Néhány percre, rövid üdvözlésre a tulajdonos Kátai Géza is csatlakozott hozzánk, de indulnunk kellett már haza. Vendéglátóinkkal valószínűleg jövőre találkozunk újra személyesen, de nyomon követjük egymás munkáját, életét továbbra is. Éppen elindultunk, amikor esni kezdett, hiszen kegyes volt hozzánk az időjárás, igaz egész nap borús volt az ég, de nem áztunk. Hazafelé a határon csak egy órányi várakozás után jutottunk át, de ennyi még belefér az elfogadhatóba. Köszönjük a szíves fogadtatást, vendéglátást. Minden évben ugyanolyan kedvesen, szeretettel fogadnak a Női Fórum tagjai. Minden évben újabb és újabb érdekességet, látnivalót tudnak mutatni, ezúttal is élmény volt náluk vendégeskedni. Mégegyszer köszönöm a vendéglátást, és az együtt töltött kellemes napot. Csak remélni tudom, hogy ők is hasonlóan jól érzik magukat amikor az augusztusi családi napunkon meglátogatnak minket.  Végül köszönjük az utat Bíró Zoltán Kelebiai, és Deák Béla Szentkirályi tanyagondnok kollégáinknak, akik segítettek az eljutásban.