25 éves a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete

2022. október 27-én Zsanán emlékeztünk meg egyesületünk 25 éves évfordulójáról. Az alig több mint hétszáz lelket számláló Zsana polgármestere, Visnyei Miklós köszöntője során elmondta: huszonkét éve működik náluk a tanyagondnoki szolgálat, amelyre nagy szükség van a hatalmas kiterjedésű tanyavilágban.

Csörszné Zelenák Katalin felidézte az egyesület megalakítását: 1997. október 31-én alakították meg egyesületüket Kelebián 16 fővel. Aktív egyesületi tagként Gárgyán József öttömösi tanyagondnok és Torma Béla homokmégyi falugondnok van még sorainkban, s az alapítók közül nyugdíjas tag Csernák János nyárlőrinci, Osztrogonácz Béláné csikériai tanyagondnok.

Ma az öt megyénkben (Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest megyében) 220 településen 319 falu- és tanyagondnokság működik.

A falugondnokság hozzájárul a közösség, a helyi társadalom alakításához, fejlesztéséhez, a civil szféra erősítéséhez, az életminőség javításához. A Duna-Tisza Közi Egyesület 25 éve ezt a munkát generálja, gondozza, segíti.

Bányai Gábor országgyűlési képviselő, kormánybiztos említette beszédében, hogy 1997-bven találkozott először Csőrszné Zelenák Katalinnal és a falugondnoksággal, amikor vidékfejlesztési pályafutásának az első lépcsőit tette meg, illetve azt a munkát, amit a településeik megmentéséért akartak folytatni. Minden kedves falugondnoknak és településvezetőnek gratulálok, hogy 25 éve létrehozták a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületét. de mindannyian látjuk az, hogy mekkora sikere volt annak, mikor végre elkezdtek ránk figyelni. Az elmúlt 32 évből nemsok olyan évtized volt, körülbelül 6-7-8 esztendő, amikor a magyar falura, a magyar vidéknek az utolsó bástyáira volt kormányzati figyelem. Csak két évet kérünk arra, hogy fölzárkóztassuk a magyar vidéket. Próbáljuk meg azokat az óriási hiányokat pótolni, ami gyakorlatilag leszakította a magyar vidéket a magyar városokról. Ezért küzd.

Tisztelet jár a falu- és tanyagondnoki szolgálatok munkatársainak az alázattal, szeretettel és türelemmel végzett munkájukért – fogalmazott köszöntőjében Mák Kornél, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat alelnöke.

Dr. Duró Annamária a falugondnokság kitalálójának és megvalósítójának, a magyar örökség díjas Kemény Bertalannak alakját idézte fel. Majd Zsólyomi Attila mutatta be a zsanai tanyagondnoki munkát.

Magyarországon a tanyás térségek hatalmas területet ölelnek fel, főleg az Alföldön, ahol nagyon sok egyedülálló, magányos, idős ember él, akiknek a szolgáltatások – mint például gyógyszer, élelmiszer, meleg étel – csak a falu- és tanyagondnokok közreműködésével érhetők el. Feldman Zsolt, mezőgazdaságért felelős államtitkár szerint a kormány számára kiemelten fontos, hogy több száz településen a falugondnokok elkötelezett, odaadó munkával segítséget, törődést és nagyon gyakran társaságot is jelentenek az idős embereknek. A Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének szervező munkája pedig azért fontos, mert keretet ad, szakmai támogatást nyújt a gondnokságot vállaló embereknek, és ezáltal lényegében hozzájárulnak egy élhetőbb magyar vidék megteremtéséhez - fogalmazott, s kiemelte a kormányzati támogatások fontosságát is.
Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években kiemelt figyelmet fordítottunk a magyar tanyás térségek fejlesztésére. Kilenc alkalommal hirdettünk eddig a nemzeti költségvetésből tanyafejlesztési programot, s ennek keretében több mint 13 milliárd forinttal tudtunk hozzájárulni 3400 tanya megújításához.
Arra is figyelmet fordítottunk, hogy mindezeken túl az uniós vidékfejlesztési támogatásainkat is erre a célra fordítsuk. Így jutott nyolcmilliárd forint a víz-, a szennyvíz-, az áram- vagy éppen az energetikai rendszerek korszerűsítésére – sorolta az államtitkár, aki előadása során beszélt azokról a támogatásokról, amelyek a jövőben segíthetik a tanyás térségekben élőket.
A tanyafejlesztési pályázatot a Vidékfejlesztési Program keretében meghosszabbítottuk 2023. júliusig, így minden érintett számára akár az energetikai korszerűsítést, akár a többi elemi infrastruktúra fejlesztését szolgáló lehetőséget továbbra is nyitva tartjuk. Mindez a gyakorlatban akár négymillió forint vissza nem térítendő támogatást is jelent. Úgy terveztük meg a jövőre induló agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendszert, hogy a kistelepülések és a tanyás térségek infrastruktúra-fejlesztésére, az ottani energetikai, turisztikai vagy fejlesztési együttműködéseire 100 milliárdos nagyságrendben állítottunk be forrásokat – hangsúlyozta Feldman Zsolt.

Ezt követte az egyesület 25 évének felidézése Bálint László elnök, Ásotthalom tanyagondnokától. Hangsúlyt helyezett a falugondnokok mellett a tanyagondnokok munkájára, s itt Nógrádi Zoltán kezdeményezésére a két szolgálat különválasztására.

A jellemző egyesületi tevékenységeket az egyesület tagjai idézték fel.

Bíró Zoltán Kelebia tanyagondnoka a falugondnoki képzésekről beszélt. Egyesületünk megalakulásakor másként működött az alapképzés. Bentlakásos formában valósult meg. Vértesacsán zajlott a képzés, én magam is odajártam még 2007-ben. Nemcsak maga a képzés volt érték, hanem az utána közösen eltöltött idő is a kollégákkal, barátságok szövődtek, tapasztalatot cseréltek az emberek egymással és olyan kapcsolatrendszer épült ki, ami felbecsülhetetlen.

Manapság azt látom a tanulókon, - én is senoir tanyagondnoként tevékenykedek az egyesület keretein belül -, hogy gyorsan minél hamarabb meglegyen és menjünk is hazafelé, mert megvolt a kötelező, legyünk túl rajta. Én mindig szoktam nekik mondani, hogy próbáljátok egy kicsit a kollégákkal erősíteni a kapcsolatot, mert, ha egyszer kiléptek az iskolapad mögül, magatokra maradtok a munkátokkal, és nemcsak a kollegákkal, hanem az egyesülettel is gyengül a kapcsolatotok, mert ki sem építitek. Nagyon nehéz ilyen feltételek mellett erős kötelékeket kovácsolni a tanulókkal. Van, akivel persze csak azért, mert muszájból vállalja ezt a feladatot, ezt a munkát, nem érzi sajátjának a falu-és tanyagondnoki munkát. A seniori tevékenység kapcsán a gyakorlati résznél egy napot eljön hozzánk a tanuló egy napot eltölt velünk, hogy lássa, nálunk hogyan zajlanak a hétköznapok, ott meg tudjuk beszélni, hogy milyen problémák vannak, amiket ő otthon nem tud megoldani, esetleg jó példát tudok neki mutatni, amit átvesz ő a saját településén és alkalmazni tud. Illetve egy napon én megyek ő hozzá, ahol is megnézem, hogy ő hogyan végzi a feladatát, ott olyan dolgokat is megtud kérdezni, amit egy képzésen nem mer. Négyszemközt között nyilván egy kicsit kötetlenebbül tudunk beszélgetni. Aki tényleg komolyan gondolja a falu- és tanyagondnokságot az nagyon sok hasznos információval és tapasztalattal lehet gazdagabb. És ugyanígy van a továbbképzéseknél is. Össze sem lehet hasonlítani, amikor a kollegákkal beülünk egy képzésre együtt végig hallgatjuk, meg tudjuk beszélni, az oktatóhoz is tud az ember kérdést intézni és egészen más tapasztalatokkal, élményekkel lesz az ember gazdagabb, mint egy számítógép előtt ülve. Én tudom nehéz, mert legtöbbször ez a képzés bentalvásos, ott kell lenni, ki kell szakadni a családtól, kicsit a sorkatonáshoz lehet hasonlítani, hogy senki nem akar menni, de aztán mikor ott volt utána évekig arról beszél, hogy milyen jó volt. Én erre biztatnék mindenkit, fontos, mert csak új ismeretekkel gazdagodik az ember, tehát tanul olyat, amit esetleg még nem tudott, illetve a meglévő tudást is fontos frissíteni legyen szó KRESZ-ről akár bármilyen szakmai továbbképzésről. Jó néha kiszakadni a komfortzónából, egy kicsit más szemmel nézni a világot, mert úgy gondolom, ha máshol meglátja hogyan működnek a dolgok akkor egy kicsit utána önmagát is máshogy látja.

Mladonyiczki Zoltán Magyardombegyház település falugondnoka beszélt az egyesület által szervezett látóutakról. Tudnotok kell, hogy Magyardombegyház Békés, Dél-Békés legkisebb települése, egy zsáktelepülés. Mikor én megszülettem 300-an laktak a faluba, most kb. 120-an lakunk. Én úgy nőttem föl ezen a településen, hogy nsem mozdultam ki sokat a településről. Szüleim ott dolgoztak helyben és igazából nem volt miért elmennünk, mi oda születtünk, mi szabadnak születtünk, ott éltük le a gyerekkorunkat és amikor középiskolába kerültem, akkor kerültem nagyvárosba. Nekem akkor olyan volt a tőlünk 40 km-re lévő település, mint ha Budapestet értem volna el és mikor idekerültem 2007-ben pont a 10. évfordulós ünnepség volt.

Az első látóútnál a sors hozta úgy, hogy én valami pót-pót-pót tagnak kerültem fel a listára, előttem voltak egy csomóan és mondták Katiék, hogy majd, ha valaki visszamondja akkor én is mehetek. A kirándulás előtt két nappal fölhívott Katalin, hogy egy hely szabad, hát jó, de mi úgy tervezük, hogy a feleségemmel együtt megyünk, ha már lehet akkor menjünk együtt. A sors ironiája az volt, hogy sikerült még egy helyet kiszorítani, fogalmam sincs, hogy hogyan és ez a látóutunk Baranya megyébe volt szervezve. Feleségem mondta, hogy vigyünk egy kis süteményt, vigyünk egy kis pálinkát, ó hát pálinkát, a sofőrök nem isznak mindegy és akkor bepakoltam 20 darab szendvicset biztos, ami biztos, vittünk egy kis süteményt, hát nem kicsit a feleségem azért készült és a pálinka kimaradt. Az első egy mai napig meghatározó élmény, itt most néz rám Seres Feri mikor odaértem a buszhoz, megállt előttem egy kopasz szemüveges kis ember jött a kis pálinkás üvegével, kérdezte, hogy pálinkát? Hát mondom én hajnali négykor keltem, nem szoktam inni, de most kb reggel fél 7 van, korán indultunk, azt tudom hát az kizárt dolog, de de de de de. Úristen megittam, hát lesz, ami lesz. Következő most nem kezdem el itt sorolni, hogy kik, jöttek sorba az emberek, mire az Ipoly utcából elindultunk már mondtam a feleségemnek, hogy az első szendvicset kezd el csomagolni kifele, mert itt baj lesz. Nekem az egy olyan meghatározó élmény volt, hogy olyan emberekkel találkoztam, akikkel előtte még soha. Mentünk a busszal, zötyögött a busz, beszélgettek, hogy náluk mi van, beszélgettek, hogy most mit tudom én kik kicsoda micsoda és eltelt három nap, folyamatosan mentünk, kisfaluról nagyfalura, mindenfele bejártunk mindent és három nap után amikor vége volt az első ilyen látóútnak akkor hazafele kb nyolc óra fele már sötét volt mikor beértünk Kecskemétre és hát ugye nekünk Kecskemét 160 km még haza kellett menni és olyan fél tíz fele mikor már a településünk közelébe értünk mondtam a feleségemnek, hogy én felhívom a kollégámat és el kell, hogy meséljem neki, mert ez egy élmény. Fölhívtam fönt vagy fönt vagyok és elmentem és úgy léptem be hozzá a lakásba, hogy hallod ide nem nekem kellett volna elmenni, hanem ide a polgármestereknek, a képviselőknek, akik itt vannak, hogy lássák, hogy mi van ott, máshol. Hát ez úgy megbeszéltük akkor ott kiveséztük, hogy mi meg hogy és mikor a következő látóút lehetősége felmerült akkor már úgy tobzódtam, hogy nekem oda menni kell, mindegy hova megyünk, de menjünk. Igazából a lényeg az, hogy én azt vettem észre magamon mikor Baranyából Borsodba Borsodból Zalába mindenfele jártuk a világot évről- évre minden évben és minden látóúton ott voltam és kíváncsi voltam az ottani településekre, felmerült bennem, hogy ott mi van mi lehet meg minden ilyesmi és több év eltelt több látóúton keresztül mikor azt vettem észre, hogy én függő lettem. Látóút függő lettem, kinyílt a világ előttem, azt vettem észre, hogy bejártuk Borsodnak a kistelepüléseit, az erdőket, a hutákat meg mindent. Meg Zalába a kistelepülést ahol ugyanannyian laknak, mint mi, hogy ott mi van, mi az, amit én át tudok hozni hozzánk, mi az, amit esetleg én elmeséltem nekik, hogy nálunk az úgy működött, ahogy nálunk működött. Évről évre azt vettem észre, hogy bejártuk az ország szinte majdnem minden megyéjét, mert a 15 év alatt azt hiszem, hogy nyolc látóúton vettem részt, ez tényleg mondom, hogy Baranya,  Zala, Borsod minden fele és nagyon sok olyan kistelepülésen vettünk részt látogatáson, megismertük az ottani tanyagondnok vagy falugondnok munkáját, a polgármester beszámolót tartott, hogy most náluk éppen jó vagy nem, és olyan kapcsolatokat építettünk ki, hogy most itt ahogy szétnézek a teremben nagyon sok emberrel szinte a látóúton szorosabb lett a kapcsolat, Bejártuk Tolnát Baranyát a kisfaluktól a nagyfalukig azt vettem észre és ezt a tapasztalat be is igazolta, hogy mindenkinek a saját hazájába kell királynak lenni, mert mindenhol az adott település mondja meg, hogy mi legyen és hogy legyen. Tehát én nem tudom az én kis településem dolgát elvinni Baranyába, mert ott teljesen más és ezt idővel én megláttam, megtanultam és ezt tapasztalat alapján a saját munkámba is belevittem. Minden más, más egy Borsod, más egy Zala, más egy Hajdú-Bihar, más egy Békés és ezt nekünk látnunk kellett és így tudtuk meg, hogy milyen máshol. Utána amikor seniornak felkértek, akkor is mindig jobban szerettem menni máshova, minthogy valaki hozzánk jöjjön, ez a mai napig így van, mert én azt mondtam, hogy mi kicsik vagyunk és nemsok mindent tudunk mutatni, de én szeretek menni más településekre, minden településen bejárok mindent, tehát a tanulóimnak is  mondom, hogy ne aggódjál menjünk oda ahol még nem voltunk, én szeretek mindent. Ez abból jött, hogy ezek a látóutak felnyitották a szememet ezekre a dolgokra, hogy máshol milyen dolgok vannak.    

Vidácsné Lukucza Éva   Megtisztelő számomra, hogy én mutathatom be a falu-és tanyagondnoki találkozókat.  Az alap-és továbbképzések, szakmai műhelynapok, konferenciák, látóutak, külföldi szakmai tapasztalatcserék, családi napok mellett igen fontos szerepet töltenek be a falu-és tanyagondnoki találkozók. Már a kezdetektől évente 4-5 alkalommal kerülnek megrendezésre, mindig változó helyszínen, akár 80-100 fő részvételével. Ezeken részt vesznek polgármesterek, jegyzők, intézményvezetők is. A kötetlen beszélgetés, tapasztalatcsere mellett minden alkalommal be is mutatkozik a vendéglátó település. Általában a polgármester mutatja be a falut, ismerteti a múltját, a jelenlegi és jövőbeni fejlesztéseket a régóta őrzött értékeiket, természeti kincseket, épületeket, alkotókat, kiadványaikat. Helyet kapnak a jó gyakorlatokról szóló beszámolók is. Ezután legtöbbször különböző minisztériumok munkatársaitól hallunk tájékoztatást aktuális, mindannyiunkat érintő témákról. Minden alkalommal bemutatkoznak a falu-vagy tanyagondnokok is. Ismerteti munkáját, megismerjük hitvallását, esetleges problémáit, terveit. A település művészeti csoportjai is gyakran tartanak bemutatót. Óvodások, iskolások, nyugdíjas csoportok színesítik, teszik hangulatossá, szórakoztatóvá a találkozókat. A települések készülnek kísérőprogrammal is: faluséta, lovasbemutató, csónakázás a Tiszán, lovas fogatozás, kertészeti, gyümölcsültetvény bemutató. A falu-és tanyagondnoki hálózat egy mintaszerű közösség, szinte család. Ennek megfelelően családias, kellemes hangulatban zajlanak ezek a találkozók.  Itt értesülhetünk évközben az egyesület pályázatairól, programjairól. A szíves vendéglátás is elmaradhatatlan minden alkalommal, ezen kívül mindenütt a településre jellemző, vagy hírneves termék, apróság is jut ajándékba a vendégeknek. Ezek mellett nagyon fontos a résztvevő kollégák egymás közötti beszélgetése, hiszen ahogy mindig elmondjuk, egymás tapasztalataiból tanulunk a legtöbbet. Mind ugyanazt tesszük naponta, de mégis mindenhol másként.  Napjainkban már falu-és tanyagondnokok sokasága igyekszik enyhíteni a leghátrányosabb helyzetben élők gondjait, ezért reméljük, hogy a megszorítások nyomán kialakuló helyzet nem lehetetleníti el a szolgálatok munkáját, tovább végezhetjük sokrétű, gyönyörű munkánkat, még sok évig összegyűlhetünk a találkozókon, hogy tapasztalatokkal, információkkal gazdagodhassunk.

A családi napok máig elengedhetetlen résztvevője, főzőmestere Turcsán István Csemő tanyagondnoka. Elmondta, hogy húsz éve vesz részt a tanyagondnoki munkában, azóta nem is hagyott ki egy családi napot se. Tőle a lecsót kérik legtöbbször.

Az ő gondolatait idézzük: Amikor húsz évvel ezelőtt megkezdtem a tanyagondnoki munkát rájöttem, hogy a családomba fogadtam a települést minden gondjával bajával, de így most húsz év távlatából, amit már ledolgoztam, elmondhatom, hogy a település is a családjába fogadott engem. Mivel egy tanyagondnok egy húsz év után nem egy családnak, rengeteg családnak az életében úgy a jóban úgy, mint a rosszban, részt veszünk. A családi nap rengeteg településen volt már megrendezve (Szelídi tó, Kunfehértó, Bócsa, Lakitelek, Ásotthalom), nagyon sok helyen megfordultam én is meg itt rengetegen közülünk ti is; nagyon nagy köszönet jár mindegyik településnek, aki ezt megrendezte, helyet adott neki.
Mindenütt más programokkal, más eseményekkel, akár stranddal, múzeumlátogatással, tényleg rengeteg féle programmal vártak bennünket és kellemes napot töltöttünk el minden településen és természetesen érkeztek tíz órától a bográcsok, a rengeteg féle finom ízek, nem kihagyva ebből természetesen a gyümölcsöket, a gyümölcs párlatokat is amit előszeretettel végig is kóstoltunk. Nagyon vicces, humoros családi vetélkedők voltak. Öröm volt nézni az apukákat három gyümölcspárlat után milyen szépen futnak a zsákban, de hősiesen küzdöttek és végig csinálták a feladatot. Bízom abban, hogy ez nagyon sokáig így lesz ez egyesületünk életében, hogy nagyon sok települést meg fogunk látogatni és most itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy Csemő Község Önkormányzata és tanyagondnoksága nevében a következő családi napot megrendeznénk, hogyha elfogadjátok és szeretettel várunk mindenkit.

Hazai és határon túli kapcsolatépítés volt a következő témánk. A 25 év alatt számos szervezettel vettük fel a kapcsolatot. Például az országban működő falugondnoki egyesületekkel, a Kamra Túra Egyesülettel, s határainkon túl működő közösségekkel. Ezek közül idézzünk fel kettőt.

Tóth Márta, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat képviselőjeként idézte fel az egyesülettel való kapcsolatát.

Együttműködésről, kapcsolatépítésről kellene beszélnem. Az én kapcsolatom a falugondnoki egyesülettel már a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat megszületése előttre datálódik és sokkal mélyebb régebbi szálakra vezethető vissza. Én már több, mint 20 éve dolgozom együtt a falugondnoki egyesület munkatársaival. Amikor én kijöttem a z egyetemről, területfejlesztőként, ifjú titánként lelkesen mi sem volt természetesebb annál, hogy igent mondjak Csőrszné Zelenák Katalin megkeresésére, felkérésére, hogy működjek együtt ezzel a civil, illetve állami gondozásban létrejött társadalmi innovációval, a vidékfejlesztésnek egy alap eszközével, egy önmagán túlmutató szociális ellátási formával, ennek a működtetésével, úgyhogy a kapcsolatom a falugondnoki egyesülettel több, mint 20 évre datálható és az együttműködésünk azóta is tart különféle formában különféle feladatokban. Ezt a szakmai kapcsolat csak erősített vagy jó alapokat adott, ahhoz, hogy immár több, mint tíz éve a falugondnoki egyesülettel közösen én, mint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Bács-Kiskun megyei területi felelőse is együttműködhetek egy olyan civil szervezettel, amelyik az országban a legnagyobb területtel bíró falugondnoki egyesület, talán az egyik legrégebi múltra tekinthet vissza, legnagyobb kapcsolatrendszerrel, tagsággal, a legtöbb településsel való együttműködésben megvalósuló feladatokat ellátó egyesületről beszélünk. A legtöbb, legsokszínűbb feladatokat látják el, én azt gondolom, hogy ezt elmondhatjuk az egész országra figyelembe véve az egyesületek működését is. Én azt gondolom, hogy a falugondnokságokkal illetve a falugondnoki egyesületekkel az egész országban együtt kellene működnie a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatnak, minden megyei területi felelősnek, mint ahogy ebben a régióban, ebben a megyében is ez megtörtént, merthogy mind a két szervezeti forma hálózatos formában működik szerveződik én azt gondolom, hogy nagyon jó párhuzamos feladatokat tudunk ellátni ezzel kapcsolatban.

Azért is indokolt ez a fajta együttműködés az MNVH és a falugondnoki egyesületek között, merthogy a falugondnokok, tanyagondnokok a vidékfejlesztésnek az alapegységei, alapfeladatait ellátó szakemberei. Tehát így az együttműködésünk vidékfejlesztőként nap, mint nap meg tud valósulni.

Miben látom az együttműködési lehetőségeket, területeket az MNVH és a falugondnoki egyesületek így a Duna-Tisza Közi egyesület között is. Ezt szeretném néhány mondatban felvázolni. Az egyik, hogy nekem nagyon jó, hogy teret ad az egyesület arra, hogy a kiadványaiban, a hírlevelében, rendezvényein, sajtóanyagaiban lehetőséget teremt arra, hogy a vidékfejlesztéssel kapcsolatos aktualitásokról tudjanak tájékoztatást adni a vidéken élőknek, a vidéki települések vezetőinek, intézményvezetőknek, falu-és tanyagondnoknak, és a falugondnokon keresztül eljuthatnak ezek a gondolatok a vidékfejlesztés aktualitásaival kapcsolatos fontos információk eljuthatom a lakosság felé is, merthogy igyekszem különféle rendezvények, képzések alkalmával mindig aktuális lehetőségeket feltárni a falugondnokok előtt és bízom benne, hogy ezt közvetítik az ellátottjaik felé is. Ezek közül kiemelném azt a tevékenységet, amikor pályázati tanácsadás formájában próbálom a települések munkáját segíteni. Számos alkalommal keresnek intézményvezetők, polgármesterek elsősorban vidékfejlesztési programmal vagy tanyafejlesztési programmal kapcsolatos pályázati programokkal kapcsolatos kérdésekkel és nem egy nem két alkalommal nyújtottam már segítséget tanyagondnoknak magának a pályázatának megírásához tanácsokkal vagy pedig sokan kerestek meg a tanyagondnokok közül, akik ellátottuknak akartak segíteni azzal, hogy egy tanyafejlesztési pályázatot be tudjanak adni az otthonuknak a fejlesztésére. Szerintem ez egy nagyon hatékony közös együttműködési munka lehet. De ez az információ nemcsak egy irányú lehet. Nagyon hálás vagyok a tanyagondnokoknak, falugondnokoknak azért, hogy rajtuk keresztül folyamatosan friss képet kaphatok arról, hogy a vidékfejlesztés aktuális helyzete, állapota mi, milyen problémákkal szembesülnek az adott időszakban a vidéken élő emberek és ezt a munkám során föl tudom használni, merthogy továbbítani tudom olyan szervezeteknek akiknek az a feladata, hogy próbáljon tenni a problémák megoldása érdekében a vidékért.

Azt gondolom, hogy együttműködési lehetőség lehet az is, amikor vidékfejlesztést érintő kutatásokban, tanulmányok elkészítésében, illetve terepi kutatómunkában tudunk együttműködni. Erre is volt már példa és azt gondolom, hogy a következő időszakban is nagy szükség lenne az ilyen felméréseknek az elkészítésére. Azt gondolom jobban is együtt lehetne működni és erre minden jelenlévőt biztatok, hogy akár javaslattétellel élhetnének arra, hogy a Falufejlesztési Társaság Kemény Bertalan Falufejlesztési díjának és emléklapjának az elismerésére odaítélésére javaslatokat lehetne tenni szélesebb körben. Én azt gondolom, hogy ennek a szakmának ez a legméltóbb elismerése, én mindenképpen örülnék neki, hogy minél több megyei illetve régiós munkatársat láthatnánk a díjazottak sorában.

A falugondnok alap-és továbbképzés lebonyolításában vidékfejlesztési témában előadóként szoktam részt venni ebben a munkában. A képzés során vidékfejlesztési témában a vidék- falufejlesztés, a helyi termékekkel kapcsolatos ismeretek, rövid ellátási lánc témája, szociális gazdaság, helyi érték, környezet-és klímatudatosság, illetve pályázati lehetőségek. Ez a sok téma, amit elmondtam nagyon pici morzsányi halmaza annak amilyen ismeretekkel felruházódnak a falu- és tanyagondnokok az alapképzésen, továbbképzéseken. Éppen ezért azt gondolom, hogy a falu-és tanyagondnokok szerteágazó ismeretekkel, készségekkel való felkészítése indokolja a falugondnoki egyesületek hangsúlyosabb, önálló szerepvállalását az alap és továbbképzések kidolgozásában, szervezésében és lebonyolításában.

Akár egy lobbi tevékenységben is együtt tudnánk működni az MNVH és a falugondnoki egyesület közös fellépése meg is történt már és még megtörténhet a Herman Ottó Intézet és az Agrárminisztérium felé annak érdekében, hogy a tanyafejlesztési program keretében a tanya és falugondnoki szolgálatok fejlesztése ismét támogatható legyen a falugondnoki szolgálatokat fenntartó intézmények, önkormányzatok és falugondnoki egyesületek számára.

A magyar Nemzeti Vidéki Hálózat vállalhat még azt gondolom és ez üzenet is az én delegáló szervezetem felé a tanya és falugondnokok későbbiekben felsorolt vidékfejlesztési feladatait érintő szakmai és anyagi támogatásában, ugyanis a falugondnoki egyesület szakami rendezvények széles skálája és többen között azt ugye már részletesen az előttem szólók el is mondták, a műhelyfoglalkozásokat, tapasztalatcseréket, tanulmányutakat és szakmai találkozókat, konferenciákat és azt gondolom ennek bármelyike alkalmas lehet a vidékfejlesztési információk közvetítésére, az MNVH megjelenésére, ezáltal az MNVH projektötleti támogatására is. Az egyesület több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik hazai és uniós határon átnyúló pályázatokban is, projektek lebonyolításában, mint önálló pályázókét, mint konzorciumi partnerségben. Megvalósított már többek között módszertani, képzési, közösségfejlesztési, vidékfejlesztési, foglalkoztatási, LEADER, CLLD- ezek nem szitok szavak szakmai programokról beszélek- bűnmegelőzési, prevenciós tapasztalatcserére irányuló, kultúra közvetítő könyv, kiadvány kiadását célzó projekteket, és egyfajta projektkezetői tapasztalattal is rendelkezik az egyesület, hiszen az EMMI több alkalommal ezen a szervezeten keresztül támogatta a többi falugondnoki egyesület munkáját is az elmúlt években. A fenti projektek közül többen projektmegvalósítóként is bevonták az MNVH területi felelősét, azaz engem. Az ilyen típusú projektek bármelyikében el tudok képzelni együttműködést a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat és a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete között. És ezen túlmenően bárkit szeretnék arra biztatni, tehát jó szívvel ajánlom az egyesületet együttműködő partnernek, akár önálló projekt lebonyolításának és az MNVH és annak forrásai figyelmébe. És biztatom Önöket, hogyha ilyen fajta vidékfejlesztési jellegű pályázattal találkoznak, ilyen pályázat megvalósításában gondolkoznak az egyesület nagyon profi szakmai munkát tud ehhez hozzátenni, partnerként mindenképpen ajánlom az Önök figyelmébe az egyesület működését, munkáját.

Ricz Gábor, a szabadkai Caritas vezetője így idézte fel az egyesülettel történő kapcsolatát:

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Igazából én két témáról szeretnék beszélni az egyik a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének kötődési pontjairól a délvidéki szervezetekkel és Caritassal. A másik pedig, egy bizonyos 10 ezer óráról szól. Nagyon hálás vagyok Zsidai Erzsikének, hogy 2008 áprilisában meghívott egyszer Kishegyesre és mi ott megismerkedtünk. Az élet az olyan, hogy elhangzanak dolgok, elhangzanak mondatok, elhangzanak igazságok és ez lerakódik az emberben és ami per pillanat a vajdaságban történik, ami a délvidéken történik, igen van 54 falugondnok, igen az 54 falugondnok ellát megközelítően 865 idős embert délvidéknek 51 településén 17 önkormányzatába, és ami ott történik ehhez az elméletet Ti adtátok, tehát ezek amik elhangzottak igazságok ezek mind bennünk megmaradtak, elraktározódtak valahol az agyunkban és amikor konkrét feladat, konkrét döntés kellett, hogy lértejöjjön, akkor ezek előjöttek és ami történik az elméletet a stratégiát azt Ti adtátok és nagyon szépen köszönjük ezt. Mi pedig egy utat jártunk be, tehát sokat tanultunk tőletek. Tehát ez egy fejlődés volt, meddig tudunk mi itt elérni csak addig az a maximális, hogy együtt tudjunk gondolkodni. Amikor jött a Covid és dönteni kellet, hogy mi legyen, és felhívtam Katalint, vasárnap este volt és beszélgettünk, hogy akkor mit is csináljunk és jött egy közös döntés.

A tízezer óra. A munkát kutató tudomány azt mondja, hogy valaki, amikor befejezi a szakképzését és, hogy szakemberré váljon le kell dolgoznia neki tízezer órát. Na most egy átlagos negyven órás munkahéttel ez 4 év és 9 hónap. Maguk 25 évüket töltik be, hát akkor ez azt jelenti, hogy ötször szakemberek, de van itt egy baj, civil nem tud negyven órát dolgozni egy héten, hanem inkább hatvanat, tehát nem öt hanem hat napot dolgozik és nem nyolcat, hanem tízet egy nap, így jön ki a hatvan óra hetente, és akkor már sokkal másképp állunk, tehát 3 év és 3 hónap alatt összejön a tízezer óra. Most, amikor nézzük a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének mekkora is a szaktudása, akkor azt látjuk, hogy egyik esetben ötszörös szakemberek, a másik esetben nyolcszoros szakemberek. Rendben van ez így? Hát nincs. Mert nem egyedül van, hanem van három munkatársa, azt be kell szorozni még hárommal, tehát azt jelenti, hogy van 15-től 24 szoros szakmaiság. Na most őszintén, ki azaz ember, aki azt gondolja, hogy ennél többet tudhat. Nincs. És akkor nagyon szomorú voltam, amikor múltkor mondtad, hogy megkérdőjelezték a tevékenységeteket. Ki akar a helyetekbe lépni? Ki tud tőletek többet a falugondnokságról? Bárcsak ki tudnám számolni, hogy hány falugondnok és hány munkáltató van is és hány évet töltöttek ők a terepen. Tehát ki tud többet a falugondnokságról tőletek. Szerintem senki. Ti a munkátokat jól megtudjátok csinálni, és ezzel mindig legyetek tisztában, amikor egyedül maradtok. A döntéshozók a fejében csak egyetlen egy kérdés jelenhet meg, ez pedig az, hogy hogyan segíthetek.

Gratulálok nektek a 25 évhez, és azt kívánom, hogy minél többször ezt a kérdést kapjátok meg, hogy Katalin hogyan segíthetem a ti munkátokat, mint döntéshozó.

A szakmai konferencia összefoglalásaként kérdések fogalmazódtak meg a résztvevőkben.

Kérdés, hogy fenntartható marad-e a falugondnoki rendszer? Hány ember, család életét könnyítheti meg, teheti egyáltalán élhetővé a falu- és tanyagondnoki szolgálat? Bízunk benne, és azért dolgozunk, hogy fenntartható és bővíthető legyen határainkon innen és túl is.

Ehhez nemcsak az eszközök beszerzése szükséges, fontos a falugondnoki munka anyagi és erkölcsi elismertségének növelése, a falugondnokok képzési és továbbképzési rendszerének újra gondolása, a falugondnoki civil szervezetek működésének biztosítása is.