Részletek Szalay Gyula - Zikkert Antal: A falugondnoki szolgálat ellátottjogi szempontjai című tanulmányból:

Az első falugondnoki szolgálatok 1990-ben kezdték meg működésüket, a konkrét jogi szabályozásra 1996-ban került sor. Az 1993. évi III. törvény (szociális törvény) módosítása nevezi meg elsőként a falugondnoki szolgálatot, és annak célját.
60. § (1) "A falugondnoki, illetve tanxagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszölgáltatásokhoz, valamint egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítése."
A szociális törvény utolsó módosítása, a 2004. évi CXXXVI. törvény a szociális alapszolgáltatások közé emeli a falugondnoki szolgálatot, és kimondja, hogy a falugondnoki szolgáltatás a fenntartó önkormányzat rendeletében részletesen szabályozott, a szociális törvény 60. § (1) bekezdésében meghatározott feladatokat látja el, valamint közreműködhet az étkeztetés biztosításában.
A szociális törvény végrehajtási rendelete, az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 39. §-a szabályozza a szolgáltatás tartalmát, és tételesen felsorolja a lehetséges feladatokat.
Alapellátási feladatként említi a jogszabály az egyes szociális alapellátási feladatok, egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosítását, óvodáskorú, iskoláskorú gyermekek intézménybe történő szállítását, egyéb gyermekszállítást, a helyi szociális szükségletek, egyéb szolgáltatási igények, információk közvetítését az önkormányzat és a lakosság között. Egyéb feladataként a törvény felsorolja a művelődés, sport, szabadidős tevékenységek szervezését, segítését, lakossági szolgáltatások biztosítását, közreműködést az önkormányzati feladatok megoldásában, az egyéni és az önkormányzati hivatalos ügyek intézésének segítését.
Ez a tételes felsorolás jelöli ki valójában az ellátottak körét és a szolgáltatás szakmai tartalmát, tág teret engedve a települési önkormányzatoknak a szolgáltatás részletes és pontos szabályozására.
A vonatkozó jogszabályok a falugondnoki szolgáltatás tekintetében ténylegesen csak keretet nyújtanak, a többi alapszolgáltatással szemben döntően a helyi önkormányzatok lehetősége és felelőssége a szolgáltatás valódi tartalmának kialakítása.
A jogszabály által felsorolt feladatok is csak lehetőségként említik a végezhető tevékenységeket, kötelező ereje egyik pontnak sincs. Ennek a keret típusú szabályozásnak a lényege az aprófalvak különbözősége, a falvak problémáinak differenciáltsága. Van, ahol van óvoda, de orvos alig, s van, ahol kivételesen az orvosi ellátás működik jobban, de bezárt a bolt. Emiatt a tételes szabályozás inkább csak szembe menne a falugondnoki szolgálat legfontosabb eredményeivel, annak rugalmasságával és hatékonyságával.
Az ellátottak jogaival kapcsolatban elsődlegesen a Magyar Köztársaság Alkotmánya az irányadó. Az Alkotmány különösen fontos részei az alapjogok biztosítása, mely megállapítja az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogait, politikai és szabadságjogait, azok korlátait és jogi biztosítékait, illetve a diszkrimináció tilalma, amely biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát.
A következő alapvető emberi jogokat minden helyi rendelet alapkövének kell tekinteni, s mint ilyenre szükséges a további szabályozást felépíteni.

• Jog az élethez, az emberi méltósághoz (Alkotmány 54. §),

• Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni (Alkotmány 54. §),

• Jog a tulajdonhoz (Alkotmány 13.§),

• Jog a házasság és a család intézményéhez (Alkotmány 15. §),

• Jog az egészséges környezethez (Alkotmány 18. §),

• Jog a szabadságra és a személyi biztonságra (Alkotmány 55. §),

• Jog a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához (Alkotmány 58. §),

• Jogképesség (Alkotmány 56. §),

• A jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog (Alkotmány 59. §),

• Jog a vallásszabadságra (Alkotmány 60. §),

• Jog a szabad véleménynyilvánításra és a közérdekű adatok megismeréséhez (Alkotmány 61. §),

• Gyülekezési jog (Alkotmány 62. §),

• A kérelem és a panasz joga (Alkotmány 64. §),

• A férfiak és a nők egyenjogúsága (Alkotmány 66. §),

• A nemzeti és etnikai kisebbségek védelme (Alkotmány 68. §),

• A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog (Alkotmány 70/D. §),

• Jog a szociális biztonsághoz (Alkotmány 70/E. §),

• Jog a művelődéshez (Alkotmány 70/F. §).

A gyakorlatban tapasztalható, hogy a falugondnoki szolgálatot szabályozó helyi rendeletek egységes szerkezetűek, kvázi "'uniformizált" helyi rendeletek, melyben a helyi specialitások, problémák nem jelennek meg.
Megállapítható, hogy saját jogaikkal és kötelezettségeikkel esetenként maguk az ellátást nyújtók sincsenek tisztában. Az ellátottak jogainak megítélésében még komolyabban tetten érhető a paternalisztikus szemlélet.
A helyi rendeletben tehát kiemelten kell megjeleníteni az alkotmányos jogokat.
A jogszabályok pontosan meghatározzák a falugondnoki szolgáltatás külső formáit, de a belső tartalom jelentős része az önkormányzatok hatáskörében marad. Emiatt a falugondnoki szolgálatok erősen különbözőek, nemcsak a feladatellátás típusait, de minőségét illetően is.
Ha a helyi önkormányzat demokratikusan működik, és felismeri a falugondnoki szolgálatban rejlő lehetőségeket, akkor a település lakosainak sokat segíthet a falugondnoki szolgáltatás. Amennyiben a keretszabályok között egy "kézi irányítású", szűk mozgástérrel rendelkező, megfélemlített falugondnok dolgozika a polgármester napi, esetenkénti óránkénti irányításával, akkor nem sokat nyújt. S ez már alapvetően az ellátottak jogait érinti. Sérülnek az alkotmányos jogok, alanyi jogok, speciális jogok.
A jól működő falugondnoki szolgálat feladatai a helyi lakosok igényei alapján alakulnak, s a változó igényeknek megfelelően folyamatosan módosulnak. Emiatt a falugondnoki szolgáltatás tartalma - megfelelő működés esetén - az önkormányzat mellett erősen függ a falugondnoktól, és nem utolsósorban a lakosságtól.
A különböző feladatok egyik része tervezhető és beosztható, más feladatok (pl.: betegszállítás) viszont váratlanul jelentkeznek, és munkaidőtől, munkarendtől függetlenül kell rájuk időt szakítani. Emiatt a falugondnoki szolgálatokra igen jellemző probléma a falugondnokok túlterheltsége, s ide kapcsolódóan a fárasztó munka gyakran alacsony szintű anyagi ellentételezése. Fentiekből következik az ellátottak jogbiztonsághoz való jogának sérülése.
Gyakori az állandó túlóra, a folyamatos készenlét, ami megnehezíti az elvárt türelmet, odafigyelést. Ebből következően a falugondnokok kiégése sem ritka jelenség.
Más állandó alkalmazott hiányában jellemzőnek tekinthető, hogy a falugondnok feladatait bővíti a helyi közcélú, közhasznú munkások irányítása, vezetése. Ennek a feladatnak az ellátása igen megnehezíti az amúgy elvárt falugondnoki attitűd érvényesítését, hiszen nem könnyű a teljes falu szolgálatában állni, s közben változó létszámú helybéli kommunális feladatait irányítani és ellenőrizni.
Ha a polgármester mellett a falugondnok az egyetlen alkalmazott, kikerülhetetlen a bevonása az önkormányzati ügyek intézésébe, pedig a szolgáltatás célja semmiképpen sem ez. Ezzel nemcsak a törvény és a falugondnokság szelleme, de az ellátottak jogai is sérülnek.
Ha nem tud a falugondnok megfelelően dolgozni, mert nincs ideje pihenni, vagy éppen túlzottan alulfizetettnek érzi magát, vagy mert az egyéb kötelező feladatok elveszik az idejét a valódi szolgáltatástól, az mind-mind a szolgáltatás (lehetséges) igénybevevőin csattan.
Kapcsolódó problémák:

• Hiányzik az ellátottak jogvédelme, panaszjog gyakorlási módjának tisztázatlansága, jogorvoslati lehetőség. A polgármester irányítása, ellenőrzése mellett nyújtott szolgáltatásnál a jogorvosla (panasz esetén) legtöbb esetben jóindulatúnak feltűntetett szolgáltatás-engedélyezés.

• Formálisan végzik, a helyi rendeletet a Polgármesteri Hivatalban kifüggesztik, de a lakosok kis része értesül így róla, az idő múlásával eleve feleslegesnek tartják, pedig nem az. Falugyűlésen, falugondnoki beszámolón, szórólapon, helyi újságban kábeltévén, attól függően hol milyen lehetőség van, az információkat folyamatosan el kell juttatni az emberekhez. Az ellátottjogi képviselő elérhetőségét a falugondnoki gépkocsiban jól látható helyen el kell helyezni.

Miután a falugondnokok döntő többségét a falu választja magának, és ez javasolt is, ennek a szolgáltatásnak nagy esélye van arra, hogy az ellátottak (a falu lakói) jogait - más szolgáltatásokkal szemben - nagyobb figyelem kísérje a szolgáltató részéről. A falugyűlés döntése olyan legitimizáló erő, amellyel ritkán élnek vissza a megválasztottak. Ha viszont visszaélnek, annál nagyobb a baj.

A szolgáltatás működtetésének keretszabályozási jellege nagy segítség a jó működéshez, és jó kibúvó a rosszabbhoz.