Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
www.delmagyar.hu
KISS GÁBOR GERGŐ - DÉLMAGYARORSZÁG NAPILAP - 2013.08.04. 08:24

Bordány – Tíz éve gondoskodik a bordányi tanyavilágban élő elesett emberekről Simon Mihályné Márta Zsuzsanna tanyagondnok. Ebédet szállít, bevásárol, postára megy levélért és nyugdíjért, orvoshoz viszi a betegeket: a homokháti dűlőkön hetente 700 kilométert is levezet autójával. Mentett már életet, miközben számos szomorú emberi sorssal találkozott. A bánatot viccel űzi el, a munkát munkával piheni ki. A lövészetet azért szereti, mert olyankor nem szabad idegesnek lennie.

Célkeresztben

Simon Mihályné Márta Zsuzsanna 1961. december 29-én született Szegeden. 1982-ben ment férjhez, 2 gyereke és egy 8 hónapos unokája van. Általános iskolába Tápéra járt, majd boltvezetői szakképesítést szerzett. Hobbija a lövészet. – A fiam akarta kipróbálni ezt a sportot, aztán én is belekerültem: kispuskával és légpuskával is lövök. Tagja vagyok a helyi egyesületnek, sokszor veszünk részt amatőr versenyeken a megyében, amelyeken nagyjából 15 érmet szereztem. Leginkább céltáblákra lövünk, de már kipróbáltam a mozgó célpontra való lövést is. Azért jó ez a sport, mert teljesen le kell engedni: aki ideges, nem találja el a célt. Ilyenkor mérhetetlen nyugalom áraszt el – magyarázta Zsuzsa. Filmekből az érzelmesebbeket kedveli, zenében a magyar nótákon kívül szinte mindenevő, hiszen vezetés alatt mindig szól a rádió. Kedvenc étele a húsleves, itala a kávé.

 „Nagyon hiányoztál, drágám! Gyere, készítettem almát és egy kis süteményt neked" – köszöntötte Vidékiné Terike a bordányi Mező-dűlőben a neki ebédre zöldséglevest és kapormártásos töltött tököt szállító Simon Mihályné Márta Zsuzsanna tanyagondnokot.

Mosószer Margitkától

– Bordányban én voltam az első tanyagondnok: éppen tíz éve csinálom, előtte szociális gondozó voltam. A Seregélyes-dűlőn kezdtem el dolgozni, ma hárman gondoskodunk a tanyavilág és a falu rászorulóiról. A Mező-dűlő a mostani körzetem, de a régibe is visszajárok még. Nagyjából 200 emberről kell gondoskodnom – mondta Zsuzsa. A nőt egy átlagos napjának délelőttjén kísértük el: valóban nagy szükség van a munkájára a homokos tanyavilágban. – Kora reggel kezdtem a postán, mert azzal bízott meg egy idős ember, hogy a levelét és a nyugdíját vegyem át. Ezután bevásároltam. A rászorulók kis papírra írják fel, hogy mit szeretnének másnapra hozatni, én pedig megveszem nekik – mondta. Terike néni szintén cédulát nyomott Zsuzsa markába.
 
– A mosószereket Margitkától hozzad, a többit a Coopból. Szeretnék uborkát is eltenni. Ilyen borkén kellene – mutatott a néni egy üres zacskóra. – Van, hogy egy embernek a bevásárlást két-három üzletből kell intéznünk, hiszen úgy vásárolunk, mintha magunknak tennénk: mindenből a legolcsóbbat keressük – mosolygott Zsuzsa. A tanyagondnoknak még Terike néni előtt egy férfit kellett a körzeti orvoshoz injekciózásra beszállítania, majd a családsegítő egyik munkatársával Kiss Józsefhez gurult ki autójával. A férfi néhány hete eltörte a lábát, egy egyszeri segélyhez szükséges OEP-es papírt töltettek ki vele. – A tanyagondnoki szolgálat kortól független, minden rászoruló igénybe veheti, a szociális ebéd főleg az időseknek jár – magyarázta.

700 kilométer hetente

Zsuzsa mindenhová autóval jár: ha sok beteget kell szállítania, hetente akár 700 kilométert is levezet Bordányban és környékén. Plusz 40 fokban és mínusz 20-ban is terepen kell lennie. – Áprilisban kaptam egy klímás szolgálati autót, azóta kánikulában is szívesebben vezetek a tanyák között. Télen pedig nem indulok útnak úgy, hogy ne lenne hólapát a hátsó ülésen: sokszor kellett kipattannom a kocsiból a legnagyobb zimankóban, hogy a dűlőkön utat lapátoljak magamnak – mesélte. Zsuzsa hivatalos munkaideje 8 óra, de a nagy távolságok és a napközbeni hirtelen jött feladatok miatt ez sokszor kitolódik. Ha pedig nem maradna elég munka délutánra, a szociálisan rászorultak ételhordóját mossa tisztára a szociális központ konyhájában.

– Ha végiggondolom az egész napomat, és látom, mit végeztem el, és azzal mindenki elégedett volt, az nekem is jó érzés. Az elmúlt években volt olyan is, hogy életet kellett menteni. Három éve történt egy téli napon, hogy egy idős nénit nem sikerült telefonon elérni. Éreztem, hogy baj van, ezért rendőrrel és asztalossal mentünk ki a helyszínre. Teljesen kihűlve találtunk rá, a kórházban újra kellett éleszteni, de felépült, és a mai napig egy szociális otthon lakója. Ezért is érdemes csinálni ezt az egészet – mondta vezetés közben.

A Seregélyes-dűlőn élő Vanyó házaspárt Zsuzsa már 16 éve látogatja. – Régen csak örültünk, hogy jött, de két és fél éve, amióta a papa leesett a lábáról, sokkal nagyobb szükség van rá. Egyik tanyagondnok sem úgy jön ide, hogy púp vagyunk a hátán, így a segítséget is könnyebb elfogadni. Szegedről költöztünk ki a bordányi tanyavilágba, de ha rosszabb állapotba kerülünk, akkor se költözünk vissza a városba. Tudjuk, hogy vigyáznak ránk a tanyagondnokok – mondta Vanyóné Irénke. Az idős házaspárnak zacskós vizet és tököt vitt Zsuzsa. A zöldség az önkormányzat földjein termett, amelyet a rászorulóknak osztanak ki a tanyagondnokok. Búcsúzáskor Irénke néni puszit nyomott Zsuzsa arcára. „Én kimaradok? Balhé lesz" – tartotta arcát Anti bácsi is.

Viccel a bánat ellen
A homokos dűlők megannyi szomorú élethelyzetet rejtenek el, ezekkel Zsuzsa naponta találkozik. Szomorúságot mégsem látni az arcán. – Jobb egy viccel elcsapni egy rossz pillanatot, miközben folyamatosan a megoldást kell keresni. Egyszer a szegedi egyetem egyik szociológushallgatója jött ki hozzánk. Csodálkozott, hogy milyen kevés fizetést kapunk a munkánkért. Nem a pénzért érdemes csinálni: a tanyavilágban élőktől legalább annyi szeretetet kap az ember, mint amennyit ad nekik – magyarázta.

Zsuzsa szabadidejében is a tanyavilágot járja, a Központi Statisztikai Hivatalnak gyűjt adatokat arról, hogy Bordányban miként változik a mezőgazdaság, mennyien hagynak fel a gazdálkodással, hányan kezdenek bele, és mekkora az évi termés. Elmondása szerint ezt is nagyon szereti csinálni.

– Ha délután 4 órakor sikerül hazaérnem a munkámból, egy kis szusszanás után a családi mezőgazdaságban kezdek el dolgozni. 6,7 hektáros a birtokunk, amelyen sok mindent termesztünk. A földet a férjemmel műveljük. Úgy maradok fitt, hogy a munka után szórakozásképpen egy kis munkát végzek – mesélte.