www.mixonline.hu      Mix Magazin 2009. július
Tanya- és költőgondnok

Mint kútba ejtett kő, úgy süllyedt a tanyaromantika a feledés vízébe. A kútágassal jelzett pusztaidill helyett düledező, lakatlan házak adják meg magukat a sorsnak egyfelől, az idővel dacoló vegetáló portákon pedig szívós elszántsággal öreg napjaikat tengető őstanyasiak, másfelől.

Segítőjük, támaszuk, mindennapjaik gondviselője, ünnepeik fényesítője a tanyagondok. Hozzászegődtünk egy napra.
- A reggeli kör után, amikor letettem a "törpéket", találkozhatunk az önkormányzat parkolójában - a tanyasi iskolások szállítására utalva adta meg a randevú idejét és helyét telefonon Bozóki Imre. Amíg várunk rá fotós kollégámmal, Rozsnyainé Hódi Mária szociális és igazgatási osztályvezető körvonalazza a dél-aföldi Mórahalom tanyasi közállapotait.

- 1997-ben indítottuk el a tanyagondnoki szolgálatot. Célunk volt a tanyán élő lakosság ellátásának javítása, a belterületen élőkhöz hasonló esélyegyenlőség biztosítása - mondja. Részletezi, hogy a hatezer fős kisváros közigazgatási területének 95 százalékát teszi ki a tanyavilág, s lakosságának egyharmadának a tanya az élettere. Idősek, magányosan élők és újabban Szegedről kiköltöző családok élnek itt, nagy távolságra a belterülettől. Nincs bolt, orvos, nincsenek meg az alapvető szolgáltatások. Négy tanyagondnoki szolgálat működik négy hivatásos tanyagondnokkal, négy autóval.
- - A feladatra jelentkezőket a körzetekben élők választották, a képviselőtestület kinevezte és beiskolázta tanyagondnoki tanfolyamra. Nem napi nyolcórás munka - elhivatottság, empátia, tolerancia nélkül nem lehet csinálni.

Elveszett évek és a kelkáposzta főzelék

Mielőtt nekivágunk a pusztának, felvesszük az ebédet és a postát. A gyógyszereket kiváltották, a rendelt élelmiszert már megvették a kolléganők, így van egy kis időnk. - Bekapunk hát reggelire egy frissen sült áfonyás papucsot, bepattanunk a terepjáróba, és uzsgyi. Betérünk a gondozási központba (kacifántos hivatali nevén Homokháti Kistérség Többcélú Társulása Integrált Szociális- és Gyermekjóléti Központ), Imre berámolja ételhordórekeszekkel az autó külön erre célra kialakított hátulját. Cipelés közben megjegyzi: » Hasogat néha a derekam, kikezdte a zötykölős út…
Imre jó kötésű, szívós tanyasi férfi. » Huszonöt gondozottam van, és még az iskolás gyerekek oda-vissza szállítása… Naponta viszek tizennyolc ebédet, meg amit kell… Reggeltől estig száz kilométert teszek meg. Nyáron több a munka, viszem a gondozottakat temetőbe, templomba, van úgy, hogy éjszakába húzódik a szolgálat- kerülgeti profi módon a tócsákkal teli kátyúkat, ravaszdi horhosokat. És mesél magáról. Negyvenkét éves, felesége orvosasszisztens, lánya idén érettségizik Szegeden. » Tanyán születtem, most is ott lakunk, belémívódott a tanyai élet… Jól ismerem az itteniek örömét, gondját… Élettörténetéből speciálisan magyar karrier kerekedik ki: esztergályos szakma, jutagyári tmk. tíz évig… (Nem véletlenül lapul szerszámos doboz hátul a kocsiban, ezermesterként minden házkörüli műszaki hibát elhárít). Mikor a jutagyár lehúzta a rolót, kényszerpályára tért. Árukísérő, raktáros, szállítmányozó volt, míg kis cégüket fel nem falta egy multi. Akkor kereskedésbe fogott, ám tőkehiány miatt ebből is kiszorult. Közben leérettségizett, és fölbuzdulva a tanulástól, belevágott a szegedi egyetem matematika-programozói szakába.
» Anyagi gondok és a hullámzó munkalehetőségek miatt abba kellett hagynom. Most is fáj… Hat éve jelentkeztem tanyagondnoknak, a tanyasiak családtagként kezelnek. Nyilván a közös gyökerek és a közös érdeklődés miatt… szükségük van rám, szükségem van rájuk. Mintha egész előző életem azt szolgálta volna, hogy ezt a munkát minél jobban végezzem. Verselgetek is- néz rám, szemében büszkeség.
Macskák, kutyák, néhány tyúk, gémes kút, udvar, kert és szebb napokat látott ház. Ez a tanyai alapformáció. Erzsike néni hatvanöt éves, nyugdíjas, Imre tegnap intézte el a fűtésre való zúzalékfát. Átveszi az ebédet és a kerítésnek támaszkodik.
» Szegényen élünk, én, a lányom meg az unokám. Fél négykor fenn vagyok, keltem a lányomat, aki a szegedi kórházban ápolónő, aztán jön Imre bácsi, viszi a kislányt iskolába, aztán bevásárol, palackot cserél, orvoshoz visz. Én teszek-veszek, ma kormoltam, vizet melegítettem. Tizenegy éve lakunk itt, száztízezerből élünk… de legalább nem vagyok egyedül.
Most arra megyünk, amerre a nővér megy gyalog. Ekkora hepehupához nem szokott városi gyomrunk le-fel szlalomozik. Aztán jön a java: Röszke-Mórahalom határán felszántották az utat. Amíg a hivatal levelezget, Imre csapást vágott. Azon zötykölődünk…
Felvesszük Katalint, a családsegítőt: » A tanyasi probléma mint mátrix jelenik meg itt. Gyakori, hogy a nagyvárosiak házukat eladva itt vettek olcsón tanyát. Nehéz az iskolába és munkába járás, és ha munkanélküliség miatt beszűkül a mozgástér, anyagi gondokkal, egészségügyi problémákkal, alkoholizmussal, depresszióval küszködnek, párkapcsolati és gyermeknevelési krízisbe kerülnek… - Imre megtoldja:
» Lehetne a tanyasi élet előny a régi értékek felélesztésével. Olcsóbb a lakás és a fenntartás, de tudás és kultúra nélkül nem megy… Nem lehet belevágni a tanyasi ember nemzedékekről öröklődött szívóssága nélkül.
Irénke néninél állunk meg, Imre beviszi a vizes palackokat- itt műtrágyától fertőzött a gémeskút. Átadja a gyümölcsleves és kelkáposzta-főzelék fasírttal menüt: » Itt születtem húszba, a fiammal maradtam, aztán, hogy mondjam már kerekön, emönt dógozni, piktor a szakmája, eköszönt avval, hogy délben gyüvök ebédölni. Oszt, hogy kiszállt az autóból, annyit mondott, hogy jaj, összeesett, oszt möghalt… - töredezetten esnek ki szájából a szavak, szeme sarkából könnycsepp gördül…
András bácsi öreglegény. Nem engedi magát fotózni, de a kíváncsiság túltesz rajta, bekukucskál a kocsiba: » Elvesztek az évek, segélyen élek, huszonhárom ezerből, nyomorban, hatvankét évesen, egyedül. Imre a megmentőm, nem is tudom, ha nem jönne, mi lenne… Na jó, szép napot maguknak- és megy is.
Ahogy haladunk, botra támaszkodó néni stoppol. Látja, hogy tele az autó, legyint, és araszol tovább. » Fel szoktam venni…- kommentálja Imre.

Kapócs Zsóka, a gémeskút meg a szentelt ház

Hargitai Imre jól járt. Hajléktalan volt, Imre szedte fel az utcán. Fehér holló Mórahalmon az olyan komfortos tanya, mint ahová karbantartó-mindenesként befogadták. Takaros szobájába tévé, ágy, asztal, tűzhely és kávéillat. » Körbe a csatornát meg a tetőt beszegem, a gazdának pedig segítek a krumpli kombájnozásban… Kijövök a 66 ezer nyugdíjból, plusz keresek valamit… amikor bemegyek a városba, megiszunk a haverokkal néhány pohárral – kacsint egyet. » Mit rendel?- vesz elő ceruzát Imre. » Kenyér, tej, üdítő, kávé, cigaretta…
Gémkapoccsal összefűzött cetlik képezik Imre adatbankját: pénz be, vásárolt árulista, pénz vissza, itt-ott hitel, görgetés, iktatás…» Ez nem a hivatalos- és elővesz a kardánblokkból egy halom köteg A4-es rubrikázott papírt.
» Hazaérek, megvacsorázok, és még egy jó óra hossza ezekkel bíbelődöm- a bürokráciának a tanyán sincs határa. Nem kéne annak a rubrikákkal vesződni, aki karácsonykor a fél lábú bácsinak begyújt, krumplis húst főz és feldíszít egy kis fenyőfát…
Lakó Antal bácsi bézbólsapkájával Jack Lemmonra hajaz. 77 éves, jól tartja magát, serénykedik, szőleje meg több hordó bora van. » Városi ember voltam, írógépműszerész, végigjártam a megyét. » Beleszokott a tanyasi életbe? » Bele, mert amikor divatba jöttek a hobbikertek, nekem is volt, és szerettem a kerti munkát. De azok a kertek egymásba értek, azt gondoltam, nyugdíjas éveimben szabadon, tanyán gazdálkodom. Így lettünk tanyasiak az asszonnyal… Nem bántam meg, bár látom, hogy a kollégák elhagyják  magukat… én egy-két kortytól még jobban kapálok meg metszek…
A szerb zöldhatár mellett haladunk. Odaát Horgos, holdbéli táj, autópályához bányászták ott a homokot… Filmet forgattak itt Kapócs Zsókával, szerepe szerint vizet húzott a kútból. El kellett neki magyarázni, miféle „szerkezet” a kút. Azóta is ezen mulat Bóka János bácsi. » Bár itt lenne megint az a takaros nőszemély- ráutaló mozdulatokkal lóbálja kuncogva az ételhordót.
Imre több tanyánál is kulcsot vesz elő, kaput nyit, beviszi az ebédet. » Jönnek érte… - mutat körül az egyik, valaha módosabb házban. Gyönyörűen faragott betétes ajtók, szép, szarufás gerendák, két kemence… Tájház lehetne- mondja a tanyagondnok.
Pista bácsi szobája átmenet a tanya és az elfekvő között: oxigénpalack, maszk, gyógyszerhegyek, permanens lábadozás… Jöttünk sem billenti ki krónikus állapotából, csendesen vált szót Imrével, bólintgat a rengeteg ( orvosi ellátás-, rokkantnyugdíj-intézés, és így tovább) teendőre, készségesen ír alá papírokat. Magányhoz szokott mozdulatokkal kanalazza az ebédet. Pista bácsi az, akire a jelzőkészüléket kitalálták. Ez a nyomógombos kütyü sürgős hívásokra való. » 47 darab van belőle a tanyán. Életet mentett már. Ha az idős ember kimegy valahová, rosszul lesz, elesik, valamije eltörik, s télen akár ki is hűlhetne… így meg elég, ha megnyomja, és húsz perc alatt ott a segítség – tájékoztat Imre. A betolakodók ellen is véd: volt már rá eset, hogy bekopogtak ilyen-olyan indokkal, aztán az idős embert bezárták a pincébe, házát pedig kirámolták. Egy gombnyomás és mire a zsiványok végeztek volna, ott voltak a rendőrök.
Gazzal benőtt udvarok, lakatlanul rommá zuhanó tanyák után érkezünk az utolsó állomáshoz, Margit néni házához. Imrét idézve: a mézeskalácsházhoz. Margit néni huncut szemű, azon nyomban beinvitál, hellyel kínál. » Megszentelt engömet meg a házat az új atya. Egy tízes… örömmel adtam. Alig engedtem el, olyan szép pap- adja elő természetes cserfességgel a frissen kinevezett plébános tanyajáró akcióját. » Jól táncol, megtáncoltatta a lakodalomban az új asszonyt – kontráz Imre a papra. Margit néni azon nyomban időutazik: » Amikor én még húszéves voltam, a tanya a világok legjobbja volt. Mentünk bálba minden vasárnap gyalog Mórahalomra, Horgosra mög vissza. Nyolcvannégy évesen is megvagyok a kutyákkal kutyául - szóviccel. - Férjem négy éve halt meg, hála a jóistennek. Ötvennyolc évet leélni ilyen embörrel kínszenvedés volt. Nem mondom, amikor nem ivott, vót benne jóság is. De mindig ivott, egy hónap alatt egy nagy hordó bort. Verni nem vert, egyszer akart mögverni, úgy odacsaptam neki, hogy többet nem merészelt…
» Ez a nyomorúságban is humor a tanyasi ember jellemzője. Nagy erő a múló idővel, a magánnyal, a betegséggel vívott harcban- összegzi Imre, és elmeséli, hogy Margit néni például, amikor kijövet a pottyantós vécéből, nyitotta volna az ajtót, kidőlt a félfa. Előrébb ballagott, abban a pillanatban összedőlt a vécé…
Alighanem példaértékű a poénos történet. Bozóki Imrében is a derűvel vegyes kitartás, a szívóssággal párosult életöröm formázza a túlélés technikáját. Meg az, hogy nemcsak a hivatásának vett gondviselés, hanem a szeretet vezérli. Bensőből.

Akik egyedül maradtak,
Mint a tanyák, leromlottak,
Úttalan utak, mit benőtt a gaz,
A köldökzsinór, mi néha elszakad.

Ezen járunk hozzájuk,
Ha megyünk, felderül orcájuk,
Várnak minket nap mint nap,
Életük ettől gondtalanabb.

Mi vagyunk, ki érezzük,
Terhük súlyát átvesszük,
Reméljük, megkönnyítjük,
Szürke napjuk színesítjük.
 Bozóki Imre: Tanyavilág