Ma már - 2023-ban - természetesnek vesszük, hogy több mint 1500 tanya- és falugondnok működik az országban, holott a '80-as években mindez egy álmodozó elmélkedéseinek tűnt csupán. Hogyan válhatott az álom valósággá, milyen fontosabb állomásai voltak a hálózat kialakulásának, kik a szereplői a folyamatnak, és főleg: mennyi minden múlhat személyek együttműködési készségén, akaratán?

A gondolatot Kemény Bertalan a nyolcvanas évek elején fogalmazta meg a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet regionális munkatársaként a sarkosan feltett kérdés - melyik település életképes és melyeket kell "életképtelennek" minősíteni - új logikájú megválaszolásaként.

Minden településnek, emberi közösségnek joga van az élethez, az önrendelkezéshez, saját jövője alakításához. Ebben tudna segíteni egy olyan személy, aki "felvállalja a falut", akiben erősen munkál a közösségéért való tenni akarás szándéka, és aki rendelkezik a mobilitását biztosító járművel.

A teljes hálózat fenntartásának finanszírozási kereteit a jelenleg Emberi Erőforrások Minisztériuma néven működő tárca építette ki.

A falugondnoki szolgálatok eddigi eredményeként elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy több mint ezerháromszáz aprófaluba és tanyakörzetbe jutott el az a kapcsolati és információs lehetőség, a személyes gondoskodás megnyugtató közelsége, amely addig elérhetetlen volt ezen elszigetelt területek számára. A falvakban több mint ezerháromszáz munkahely létesült, olyan településeken, ahol szinte nincs helyi foglalkoztatás. A falugondnoki szolgálatok utolsó szalmaszálat nyújtanak az elöregedő, szociális gondokkal küzdő településeken a lemaradás csökkentésére, a helyi energiák megmozdítására, a remény felkeltésére.

A szolgálatok elindítóinak és a hálózat gondozóinak talán ez a legfontosabb üzenetük: fontos számunkra minden ember, minden kis vergődő közösség.

Faludi Erika