Falugondnokok Duna- Tisza Közi Egyesülete... Üdvözöljük Honlapunkon! !
 
2019. november 05.

Tanyagondnoki konferencia Mórahalmon

Mórahalmon, az Aranyszöm Rendezvényházban találkoztak november 5-én a falugondnokságot működtető Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések falu- és tanyagondnokai, polgármesterei, jegyzői, intézményvezetői. Ezúttal a tanyagondnokság került fókuszba.

Nem véletlenül lett Mórahalom a rendezvény helyszíne. A település idén ünnepelte várossá válásának harmincadik évfordulóját, és huszonkét esztendővel ezelőtt zajlott le az a „történelmi találkozó” Kemény Bertalan és Nógrádi Zoltán között, aminek következtében elindulhatott a tanyagondnokság, először csak kísérleti modellként. A polgármester köszöntőjében azt is kiemelte, hogy a tanyagondnokok fontos missziót teljesítenek, a tanyavilág gondoskodó szívének, életben tartó támaszának tekinthetők. Akik a külterületeken élnek, azok tudják igazán, mit jelent a segítés. A tanyák kialakulása az 1800-as évek végére nyúlik vissza, Mórahalmon volt a Szeged-Alsótanya központ, Balástyán pedig a Szeged-Felsőtanya központ. A tanyaiakat határozott emberi tartás jellemezte, olyan példát mutattak, amire késői utódaik is tisztelettel emlékeznek. Sőt, ma is lehet tőlük tanulni, alkalmasint felhasználni értékes tapasztalataikat, praktikus gondolkodásukat, felhalmozott tudásukat, melyek jól jöhetnek a modern kor kihívásainak megoldásában is.
A tanya nem csak európai kuriózum, épített környezet, gazdasági faktor, hanem nemzedékek által megteremtett kulturális és közösségi példázat is – hangsúlyozta Nógrádi Zoltán polgármester. Ezért tartották fontosnak annak idején a tanyagondoki szolgálat bevezetését, ami Mórahalmon egy modellkísérlettel kezdődött. Első lépésben a tanyafelelősi rendszert építették ki, ami olyan jól működött, hogy a későbbiekben is fenntartották. Az évek során négy tanyagondnoki szolgálatot hoztak létre: 1997-ben, 1999-ben, 2003-ban és 2006-ban. Munkájukba bekapcsolódtak például a családgondozók, a védőnők is, az integráló-szervező, az intézményi-logisztikai koordinátorok azonban továbbra is a tanyagondnokok maradtak, akik tevékenységéhez tudás, rátermettség és érzékenység szükséges. Egyre több feladat hárul rájuk, a gazdasági-társadalmi változások következtében újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Például kialakult a „veszélyeztetettségi kategória”, amire a speciális élethelyzetek, a nehéz sorsú családok miatt jobban oda kell figyelni, hogy csak a lakhatás, a munkavállalás, a gyermeknevelés, az életvezetés, az elszigeteltség kérdésköreit említsük. Ezekkel a problémákkal a tanyagondnok szembesül leghamarabb, s amiben tud, azonnal segít.
Mórahalom polgármestere megemlékezett Kemény Bertalanról, a falugondnokság, mint egyszemélyes intézményrendszer megálmodójáról, illetve Szanyi Éváról, az egykori Népjóléti Minisztérium főosztályvezetőjéről, akinek egyebek közt elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy megalakult falugondnoki egyesületek országos szervezete, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség, és az ő nevéhez fűződik a vértesacsai Falugondnokok Háza és Oktatóközpont felépítése is. Erőfeszítései révén új szociális szolgáltatás került be a köztudatba, és egy kiterjedt civil hálózatot (a falugondnoki egyesületeket) fogadtatott el a szakminisztérium állandó szakmai partnereként. Emlékét Mórahalmon emléktábla őrzi, melyet a konferenciát követően megkoszorúztak a résztvevők.
Ezt követően Kis Miklós, az Agrárminisztérium agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára ismertette a tanyák élhetővé tételére vonatkozó támogatási lehetőségeket, melyek hazai és uniós forrásokból érhetők el. Először egy friss információt osztott meg a jelenlévőkkel: a Magyar Falu Program keretében meghirdették a tanyagondnoki szolgálatok számára elérhető buszbeszerzési pályázatot, melynek keretösszege 4,5 milliárd forint. Jövőre is megmarad ez a támogatás, sőt már a 800 fő alatti települések számára is elérhető lesz. (Eddig a 600 fő alatti települések nyújthattak be igényt.)
Az államtitkár beszélt a kormány által 2011-ben elindított Tanyafejlesztési Program célkitűzéseiről, eddigi eredményeiről. A tanyagazdaságok megújítására, fejlesztésére évről évre többen vállalkoznak, 2013 óta 724 alföldi településről érdeklődtek. 2011 és 2019 között 2800 pályázatot értékeltek, amelyekre 11 milliárd forintot fizetett ki a kormány. A tavaly meghirdetett 2,3 milliárdos keretből a beérkező 975 pályázatból 764 projektet tudtak támogatni, elsősorban tanyagondnoki szolgálatok megerősítésére, közösségi terek létrehozására, tanyagazdaságok fejlesztésére ítéltek meg támogatást, melynek teljes összegét még az idén kifizetik. Jövőre erre a programra 1,6 milliárd forint áll rendelkezésre, a feltételek hasonlóak lesznek.
Kis Miklós szóba hozta az önkormányzatok 2015-ben kezdődő zártkerti revitalizációs programját, melynek jóvoltából földutak csapadékvíz elvezetésére, vadkerítések építésére, villamosításra nyílt mód, és mivel sok volt a pályázó, a rendelkezésre álló 1,9 milliárdos keretösszeget – a jövő évi források átcsoportosításával – felemelték 4,2 milliárdra. Döntés novemberben várható, a 100 %-os előlegkifizetés pedig még az idén megtörténik.
A Vidékfejlesztési Program uniós forrásait felhasználó beruházások közül a tanyavillamosításra elkülönített több mint 8 milliárd forintból eddig csak 3 milliárdot használtak fel, tehát továbbra is várják a pályázatokat, a természetes személyek 95 százalékos támogatási intenzitás mellett legfeljebb 6,2 millió forinthoz, az önkormányzatok pedig 5-15 százalékos önerő mellett 50 millió forinthoz juthatnak hozzá.
Lovász Gergely, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa a Falugondnokság határok nélkül című kutatás részeredményeit elemezte. Amint elmondta: elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy Kemény Bertalan elképzelése, az általa megfogalmazott küldetés mennyiben változott meg az elmúlt három évtizedben. Ezt az alábbi szempontok szerint vizsgálták: mire elég és mire nem a finanszírozás; jó és rossz példák; szolgáltatási hiányok és lehetőségek. Amíg az 1990-es esztendőkben éves szinten csak néhány falugondnokság alakult, addig az ezredforduló tájékán – a falubusz program meghirdetésével – megszaporodtak az ilyen szolgáltatások. Arra is fény derült, hogy a falugondnokok átlagéletkora 50 év, a nők vannak többen, átlagosan 7,4 éve töltik be az állást, és elég sokat változott a munkájuk a kezdetek óta. A leggyakrabban végzett tevékenységük: orvoshoz, kórházba szállítás; hivatali információk közvetítése; gyógyszerkiváltás. A megkérdezettek szerint több időt kellene fordítaniuk a látogatásra, a beszélgetésre, a hivatalos ügyek intézésére, kevesebbet pedig a közmunkára.
Mondhatjuk, hogy a konferencia elméleti felvezetője után jött a gyakorlati rész, melyben bemutatkoztak a mórahalmi tanyagondnokok, valamint beszámolók hangzottak el a Tanyafejlesztési Pályázat helyi eredményeiről. Mórahalmon jelenleg négy tanyagondnok járja a határt: Farkas Ildikó, Szögi Antal, Katona Tamás, Czetter Imre – munkájukról Farkas Ildikó beszélt. Előtte azonban az egyik korábbi kolléga, Bozóki Imre idézte fel élményeit, aki 13 éven át volt részese a tanyai emberek mindennapjainak.
 – Van nálunk a Homokhátságon egy szólás: „két ember együtt több munkát tud végezni, mint három külön-külön” – említette meg Bozóki Imre –, és a tapasztalat azt mutatja, a szólás nagyon is igaz, hiszen nálunk négyen dolgoztunk össze, ki-ki tudásának, képességeinek legjavát beleadva a közös munkába, és vállvetve igyekezünk minden feladatot megoldani. A közös munka a Gondozási Központ vezetője által koordináltan, egymással egyeztetve, a feladatokat megosztva történik. Mi vagyunk az összekötő kapocs a tanyán élő emberek és a város, a városi közösségek között. Feladatunk elérhetővé tenni a külterületen élők számára azokat a szolgáltatásokat, szociális és egészségügyi ellátásokat, a közösségi élet lehetőségeit, melyek a belterületen élők számára könnyen elérhetőek. Feladataink nem merülnek ki az idősek gondozásában, hiszen a tanyai lakosság teljes keresztmetszetének igyekszünk segíteni. Sajnos én már nem vállalhatom a napi szolgálatot, mert egészségi állapotom nem teszi lehetővé. A szolgálatban nem csak tapasztalatokat, hanem betegségeket is sikerült gyűjtenem: gerincsérv, infarktus és egy agyvérzés.
– Halottak napján a temetőben végigsétálva, eszembe jutnak az ellátottaim, akik már ott pihennek. Emlékek sorai, élettörténetek elevenednek meg, sokukat csak páran kísértünk utolsó útjukra: a plébános, a kántor meg én. Ők így költöztek be a tanyáról a városba – fejezte be mondandóját Bozóki Imre.
A jelenlegi csapat nevében Farkas Ildikó egyebek közt ezt mondta:
– A múltbeli feladatokkal összehasonlítva elmondható, hogy folyamatosan nő a segítségre szoruló idősek száma, egyre szélesebb körűek az igények. Az időseknek a magány, az egyedüllét a legnagyobb gondjuk. A rohanó életnek köszönhetően nem minden család tudja az idős szülők, nagyszülők ellátását megoldani. A nők munkába állásával megszűnt a korábban jellemző családmodell, ahol a nagyobb családban együtt életek a gyerekek, felnőttek és idős szeretteik. Gondot okozhat egész napra magára hagyni a családok idős tagjait. Ehhez nyújt segítséget a szolgáltunk. Sokszor előfordul, hogy csak egy kis lelki támaszra, beszélgetésre van szüksége az idős embereknek, arra, hogy valaki meghallgassa és megértse őket. A tanyán élő fiatal szülőknek nehéz feladat a gyerekek eljuttatása a megfelelő intézményekbe, bölcsődébe, óvodába, iskolába.
– Ezt a munkát csak nagy empátiával és elhivatottsággal lehet végezni – tette hozzá Ildikó, aki 16 éve kezdte a tanyagondnoki misszióját. – Sokszor elfáradunk a nap végére, de az idősek felénk áradó szeretete, öröme erőt ad ahhoz, hogy a következő napot ismét mosolyogva, felöltődve kezdhessük el. Megható volt számomra, amikor az egyik ellátottam azt mondta, miközben sok ember felé kritikával fordult, hogy két emberben bízik meg igazán, az egyikük én vagyok. Jól esik, amikor visszatérek a szabadságomról, és azzal fogadnak: „na, megjött a mi lányunk!”
Végezetül a Tanyafejlesztési Pályázat tanyagondnoki szolgálatokra történő hatásairól hangzottak el referátumok. Jósa Adrienn, a mórahalmi tanyagondnoki szolgálat szakmai vezetője a több mint húsz éve működő, önkormányzati fenntartású, igencsak szerteágazó tanyagondnokságot mutatta be. Naponta 35-40 tanyán fordulnak meg, mintegy 60 ellátottnak nyújtanak segítséget, nem ritka, hogy 100-120 kilométert autóznak a határban egy nap. Sikeresen szerepelnek az Agrárminisztérium által kiírt pályázatokon, az utóbbi három évben például így tudtak fontos eszközökhöz (például számítógéphez, mobiltelefonhoz, munka- és védőruhához, sövényvágóhoz, fűnyíróhoz) jutni, s ezáltal emelni tudták a szolgáltatás színvonalát.
Kovácsné Katz Erika röszkei tanyagondnok három sikeres tanyafejlesztési pályázatukról adott számot: 2012-ben, 2015-ben és 2019-ben főleg eszközök vásárlására fordították az elnyert összeget, illetve kulturális programot szerveztek, mondhatni, a színházlátogatás mára hagyománnyá vált. Több mint 6 millió forintot fordíthattak eddig két tanyagondnoki szolgálatuk korszerűsítésére, a hatékonyabb munkavégzésre, a tanyai emberek hétköznapjainak színesítésére.
Sümeginé Ország Edit, a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének munkatársa az egyesület 2011 és 2018 közötti tanyapályázatainak eredményeit sorolta. Kevés lenne a hely mindent felsorolni, de ha a tanulmányutakat, a továbbképzéseket, a szakmai tanácskozásokat, a szakmai napokat, a konferenciákat, a színházlátogatásokat említjük, sok részt vevő kolléga emlékszik ezek sikerére. Az egyesületnél bíznak abban, hogy a jövőben is eredményesen szerepelnek a pályázatokon, ami által még színvonalasabbá tudják tenni tevékenységüket.
A november 5-i mórahalmi konferencia azt igazolta, hogy időnként szükséges „átbeszélni” a tanyagondnokok helyzetét, örömeit, bánatait. És hogy feltűnően sokan vették részt az eseményen, az csak tovább erősíti ennek szükségességét. Bátran ide írhatjuk: folytatása következik.
Borzák Tibor