Falugondnokok Duna- Tisza Közi Egyesülete... Üdvözöljük Honlapunkon! !
 
2019. május 16.

Találkozó Pálosszentkúton
 

Május 16-án a Petőfiszálláshoz tartozó Pálosszentkúton zajlott le egyesületünk falugondnoki találkozója, ahová meghívást kaptak a falugondnokságot működtető Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések falu- és tanyagondnokai, polgármesterei, jegyzői, intézményvezetői.
Mindenkit lenyűgözött a pálosrendi szerzetesek gyönyörű környezetben lévő szentkúti kegyhelyének látványa és a helybeliek barátságos vendéglátása mindenért kárpótolta a találkozó résztvevőit. Elsőként Szász János Attila, Petőfiszállás polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, megjegyezvén, ilyen különleges helyszínen még nem tartott az egyesület szakmai összejövetelt. A település első embere elmondta: gyerekkora él a faluban, szülei háza az ötödik épület volt a főutcán. Akkoriban még gyalog jártak a pünkösdi búcsúba, harmincezer ember is összegyűlt a pálosszentkúti kegyhelyen.
Petőfiszállás hétezer hektáron terül el, jelenleg 1600-an lakják, 500 lakott tanyát tartanak nyilván, 200 kilométeres földúthálózat alakult ki. A 13. században itt vertek gyökeret a kunok, a török időkben azonban a templommal is rendelkező falu elpusztult, a lakók a biztonságot jelentő a közeli városokba költöztek. Az elnéptelenedett terület előbb Kecskemét, majd Kiskunfélegyháza pusztája volt. Ugorva egy nagyot az időben: Ferencszállás és Szentkút nevű határrészből 1952-ben vált önállóvá a helység, melynek nevében azért szerepel Petőfi, mert az apja egy időben bérelte az itteni kocsmát.
Szász János Attila a továbbiakban a község fejlődéséről beszélt, egyebek közt megemlítette, hogy önálló bölcsődével, óvodával és iskolával rendelkeznek. Kialakították és sikeresen működtetik a szociális intézményhálózatot, egyebek közt három tanyagondnoki szolgálatot tartanak fenn. Terveik közt szerepel például egy új óvoda építése, szeretnének nappali otthont teremteni fogyatékkal élőknek, valamint gondot fordítanak az utak felújítására, csomópontok kialakítására. Büszkék a helyi értékeikre, a pálosszentkúti zarándokhelyre, a Péteri-tó természeti csodáira és a hungarikummá vált tanyavilágra. Az is örömmel tölti el a település vezetőit, hogy sikerül a fiatalokat helyben tartani.
Ezt követően a a pusztai búcsújáróhely történetét ismertette Balla Barnabás plébános. A kissé fázós hallgatóságot látva felidézte a pálosrendiek szólását, miszerint akinek nyáron melege van, télen pedig fázik, az nem alkalmas szerzetesnek. Azért a biztonság kedvéért befűtötték a templomot, ahová a program szünetében be lehet térni felmelegedni. Ami pedig Pálosszentkút történetét illeti: Szent István korában már állhatott templom e helyen, a tatárjárás, majd a későbbi törökinvázió során azonban minden elpusztult. A jelenlegi templom az 1800-as évek végén épült, amikor a korábbi betiltások után folytatódhattak a zarándokaltok.
Barnabás atya elmesélte az Alföld egyik legismertebb Mária-kegyhelyéhez fűződő legendákat. Egy pásztor éjszaka legeltette nyáját, amikor egy forrásra bukkant, amelynek vizében Szűz Mária alakját pillantotta meg nagy fényben tündökölve. A csoda híre elterjedt a környéken, és egyre többen látogatták meg a forrást, vizéből pedig betegeiknek vittek haza. Ennek az lehetett a magyarázata, hogy a falu papja annak idején a templom előtti forráskútba rejtette az Oltáriszentséget a betörő törökök elől, hogy azok ne szentségteleníthessék meg azt. Egy másik legenda szerint – ugyancsak az 1700-as évek végén – egy béna koldus ivott a kút vizéből, megmosakodott, s ez csodás gyógyulást hozott számára.
Sok hányattatás után a pálos rend 1940-ben költözött vissza Magyarországra, ekkor jelentek meg Szentkúton is, és ekkor lett a kegyhely neve Pálosszentkút. Másokkal egyetemben őket is ellehetetlenítették 1950-ben, itt 1991-ben kezdhették újra missziójukat. A zarándokhelyet közben a a környék népe lehetőségeikhez képest fejlesztette, napjainkban pedig komoly felújításokat végeznek a területen, szerzetesi tevékenységüket a kor szelleméhez igazítják, így például már hagyományt teremtettek a motoros zarándoklatokkal.
Sorra bemutatkoztat a tanyagondnokok. Először Süveges Sándor idézett fel néhányat az emlékezetes esetei közül. A határjárók számára fontos jelzés, hogy télvíz idején füstöl-e valakinek a kéménye vagy sem. Egyik alkalommal egyértelmű volt, hogy valami baj lehet az idős bácsival, mert kívülről nem lehetett nála látni életjelet. Kopogtatásra, kiabálásra sem reagált. A tanyagondnok hívta a rendőrséget, majd értesítette az intézményvezetőt, aki megtette a szükséges lépéseket. Szinte az utolsó pillanatban érkeztek: a házban mínusz 6 fok volt, a férfi kis híján kihűlt. A segítők begyújtottak a kályhába és forró teát adtak neki.
A másik eset Süveges korábbi kollégájával, Homoki Szabó Józseffel történt. Egy idős ember gázolaj helyett benzint öntött a tűzre, s pillanatok alatt kigyulladt a háza. Hamar a helyszínen termett a tanyagondnok, szirénázva érkeztek a tűzoltók és a mentők, az öreget égési sérülésekkel szállították kórházba. Összefogtak a közmunkások, kimeszelték az üszkös lakást, bútorokat, ruhákat szereztek neki, hogy mire kijöhet a kórházból, rendezett otthon fogadja.
Nagyon fontos az idősek biztonsága. Egyszer egy asszony észrevette, hogy hívatlan látogató tart a portájára, Hamar ki is derült: a fiatalember pénzt akart. Szerencsére a néni résen volt, azt mondta neki, nem tart otthon készpénzt, gyorsan átszalad a szomszédjához és kér tőle valamennyit. A bűnöző elhitte és várt. Csakhogy közben a másik tanyán értesítették a rendőrséget, így nem bankók érkeztek, hanem egyenruhások. Később egy DNS-vizsgálat során kiderült, hogy az illető felel a egy tíz évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságért, ami arrafelé történt. Az ilyen esetek miatt is van nagy jelentősége a telefonos jelzőrendszernek, az önkormányzat segítségével harminc készüléket telepítettek a tanyákra. Nem is egy esetben sikerült már a riasztás következtében életet menteniük.
Vízhányó Ernő József a mindennapokról beszélt. Terepjárójával naponta sok-sok kilométert megtesz a kiterjedt tanyavilágban, szerencsére jól járhatóak a dűlőutak. Szépen gondozott és romos épületeket is látni. Az idős emberek – amíg bírják erővel – szívesen szorgoskodnak a ház körül, kiskertet művelnek, állatokat tartanak. Némelyeknek az is elég, ha csak beszélget velük, vagy elintézi helyettük a hivatalos ügyeket. Van, akinek elég csak vizet bevinni a kútról, másoknak a nagybevásárlást is elvégzi. A lényeg: mindenki számíthat rá.
Nagy Péter a tanyagondnoki munka mellett szociális asszisztensként, betegszállítóként és pályázatíróként is jeleskedik. Mint mondta: nincs két egyforma napja, de éppen ezt szereti benne. Hét éve él tanyán, azóta ide költözött a testvére és az édesanyja is. Beszámolóját a betegszállításra fókuszálta, hiszen sokan nem is gondolnák, milyen sok apróságra kell figyelni, hogy gördülékenyen történjen. Nem egyszerű egy tanyai embert elválasztani a megszokott környezetétől, főleg ha kórházba kell vonulnia. Persze vannak felemelő pillanatok is, de azokat biztosan nem a tetemes mennyiségű adminisztrációs munka adja.
A szakmai nap Beleznay Tamás, a Miniszterelnökség pályázati osztályvezetője tájékoztatójával folytatódott, majd Kaszás Veronika, az Agrárminisztérium programvégrehajtási osztályvezetője számolt be a vidékfejlesztés aktualitásairól, a falugondnoki szolgálatok pályázati lehetőségeiről. A petőfiszállási Szociális és Gyermekjóléti Központ munkájáról Kis Katalin intézményvezető beszélt. Megtudtuk tőle, hogy 2015-ben került a szociális ellátás egy irányítás alá, a közösségi házban található egyebek közt az orvosi rendelő, a védőnői szolgálat is. Tanyagondnokaik három körzetben dolgoznak, és két személy látja el a házigondozói feladatokat. Megoldották a „betegút” szervezését, a helyben történő vérvételt, a szociális étkeztetést, bevezették a jelzőrendszeres telefonos segítségkérést, és sikeresek az általuk szervezett szűrővizsgálatok, a nyári gyermektáborok. Évente hat szakmaközi értekezletet tartanak a hozzájuk tartozó gátéri és pálmonostori kollégáikkal.
A falugondnoki találkozón remekeltek a petőfiszállási királyi szakácsok, az általuk készített ebédet (a birka- és zúzapörköltet és a fánkot) a sokáig emlegetni fogják a résztvevők, akik egy látványos lovasbemutató emlékével térhettek haza.

Borzák Tibor