Duna-Tisza Közi falugondnokokkal Erdélyben

"Ahol az emberek egymást meg nem ölik,
a világ legboldogabb népe lakik.
És gyönyörű nép!" - Jókai a torockóiakról

Egyesületünk falugondnokai a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával Erdélyben töltöttek néhány napot a közelmúltban. Az út célja: ismerkedés és kapcsolatépítés határon túli civil szervezetekkel, s a falugondnokságok, tanyagondnokságok megismertetése. Utunk során megismerhettük a magyar műemlékeket, felidézhettük királyaink, költőink, íróink, nagy magyarjaink alakját, szellemét.

Székhelyünket Kolozsvárra, Mátyás király szülővárosába tettük. E város bővelkedik magyar emlékekben. Egy hét is kevés lenne mindet megismerni. A több mint 400 éves Házsongárdi temető Közép-Európa legrégebbi sírkertje. Sétánk során nagy magyarjaink sírhelyeit kerestük fel. A kolozsvári Farkas utcai református templomban - örömünkre - ottlétünkkor adott hangversenyt egy debreceni orgonaművész. Erdélyben számos, a Hunyadi családhoz kötődő emlékhelyhez látogattunk el. Vajdahunyadon a Hunyadiak várának eredetijében bolyongtunk. A vár sokak számára a budapesti Városligetben épült másolatáról lehet ismerős. Tövisen a Hunyadi János által alapított három templom egyikét néztük meg. Gyulafehérváron, a Szent Mihály Székesegyházban a Hunyadiak sírjánál róttuk le kegyeletünk.

Torockó a jellegzetes falukép megőrzéséért, egyedülálló népi építészetéért Europa-Nostra díjat kapott. Déván, a vár falai között, Kőműves Kelemen tragédiájának színhelyén felelevenítettük a ballada történetét. Csucsán, a Boncza-kastélyban született és élt Ady Endre felesége, Boncza Berta. Az I. világháború éveit a költő is itt vészelte át Csinszkával. A múzeumban Ady vonatkozású emlékek is találhatók. Tordán a trapéz és harang alakú felhagyott sóbánya egyedülálló sókitermelő technikáját ismertük meg. Körösfő a református temploma, valamint a népművészeti és kézműves hagyományairól, vásáráról vált nevezetessé. Nagyenyeden Erdély hét féle borát, köztük a Herkulest és a Nauszikát kóstolhattuk meg báró Csávossy György szőlőnemesítő picéjében. Megismerkedtünk a sajátságosan ízletes erdélyi konyhával. Egy életre megjegyeztük, hogy az ottani étkek állandó kísérője a káposzta. Bátrabbjaink a tömegesen termő róka-gombából és vargányából még kóstolót is hoztak haza.

Kalauzunk az erdélyi, kolozsvári táj jó ismerője Dr. Szabó Zsolt, a Művelődés című lap főszerkesztője volt. Történelmi és földrajzi nevezetességek sorát járhattuk be e néhány nap alatt, olyan földre léphettünk, melyekről ez idáig csak a történelemben, irodalomban olvashattunk. Sokat megtudtunk a táj jellegzetességeiről, az ott élők szokásairól.

Alkalmat adott ez a találkozás arra is, hogy bepillantást nyerjünk az erdélyi civil szervezetek világába. Megismertük a Heltai Alapítvány, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, a Brassais Vén Diákok Alapítvány, a Művelődés Egyesület munkáját is.