Falugondnokok Duna- Tisza Közi Egyesülete... Üdvözöljük Honlapunkon! !
 
2016. március 02.

Filmbemutatóval egybekötött találkozó Cegléden
Követni kell a sorsokat

Falugondnokságot működtető Bács-Kiskun, Békés, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések polgármesterei, jegyzői, intézményvezetői, valamint falu- és tanyagondnokok találkoztak március 2-án a ceglédi Uránia Moziban.

Különleges helyszíneként szolgált a soron következő falu- és tanyagondnoki találkozónak a ceglédi Uránia Mozi. A százéves filmszínházban – amelyből az országban már csak néhány működik! – zajlott le Gyöngyössy Bence A tanyagondnok című dokumentumfilmjének bemutatója, ahol természetesen a „főszereplő” is jelen volt.
Elsőként Takáts László polgármester köszöntötte a nézőtéren egybegyűlteket, köztük a helyi mezőgazdasági szakiskola diákjait. A városvezető bemutatta a települést, ahol évszázadok óta jellemző a gazdálkodás. A három mezőváros (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) fejlődése sok tekintetben mutatott hasonlóságot a múltban, mára azonban mindegyik helység kialakította saját arculatát. Cegléden például erős a Kossuth-kultusz, számolnak a kiterjedt tanyavilággal, és újra előretörtek a lokálpatrióta vállalkozások. A város a Közép-Magyarországi Régió tagjaként perifériális fekvése miatt nehéz helyzetbe került, ám Budapest és Pest megye kettéválasztását követően, önálló régióként nagyobb reményekkel indulhatnak a fejlesztési pénzekért.
Nagy taps fogadta A tanyagondnok című filmet. Az 50 perces alkotás levetítése után a rendező, Gyöngyössy Bence szólt a közönséghez. Amint elmondta: a XXI. század magyarországi tanyavilágát akarta megmutatni. Nem volt teljesen ismeretlen számára a vidéki élet, hiszen a nagyapja három pici tolnai falu körzeti orvosa volt. Tehát már gyerekkorában találkozott az évszázados paraszti kultúrával. Később aktív filmesként járva az országot némi nosztalgiával és a városi ember romantikus szemléletével fordult az alföldi tanyák felé. Édesapját, Gyöngyössy Imrét is érdekelte a téma, 1981-ben Pusztai emberek címmel készített televíziós dokumentumfilmet. Valamelyik újságban olvasott egy cikket a tanyagondokságról, s a téma felkeltette az érdeklődését. Egy késő őszi „sártengeres” délután elindult helyszínt keresni, a ceglédi határban megdöbbenten tapasztalta, hogy mivé váltak a hajdan virágzó tanyák. Először arra gondolt, erről a folyamatról készít majd filmet, meg arról, hogyan élik az ottani emberek a gyakran megrázó és tragikus hétköznapjaikat, a magányukat és a túlélésért folytatott küzdelmüket. Aztán megismerkedett az egyik ceglédi tanyagondnokkal, Farkas Mártával, akinek lelkesedése, elkötelezettsége, karizmája azonnal lenyűgözte, nem volt tovább kérdés, hogy az ő munkája révén igyekszik megvilágítani ennek a missziónak a jelentőségét.
A valóság, amivel a városi filmesek a terepen találkoztak, mindannyiuk számára meghatározó élményt nyújtott. A rendező napi tizenkét órás forgatás után visszatérve Budapestre, a belváros fényeit megpillantva, úgy érezte magát, mintha egy hosszú repülőutat tett volna meg. Pedig csak a fővárostól nyolcvan kilométerre, a ceglédi határban járt.
 A segítő hivatásról Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke osztotta meg gondolatait a találkozó résztvevőivel. Országos hálózatukról megjegyezte, hogy csak ott lehet igazán hasznos a szolgálat, ahol van egy megszállott ember. Ceglédi munkatársuk, Farkas Márta ezek közé az emberek közé tartozik, nála tetten érhető, hogy a máltai szellemiség élővé vált a mindennapjaiban. Befogadás, jelenlét, kísérés – ez a három dolog kell ahhoz, hogy a tanyagondnok missziója kiteljesedjék. Ha nem fogadják el a segítségre szorulók a hozzájuk közelítőket, akkor nem alakul ki köztük őszinte kommunikáció. Az is egyértelmű, hogy ezt a munkát nem lehet íróasztal mellől végezni, a tanyagondnok csak a helyszínen tudja felismerni és ellátni a teendőit. A kísérés pedig abban nyilvánul meg, hogy nem szabad magukra hagyni a tanyán élő embereket, nem elegendő egyszer meglátogatni, hanem folyamatosan figyelemmel kell követni a sorsukat. Sokak számára a tanyagondnok jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. Ezért is felelősségteljes és csodálatos küldetés ez a szolgálat.
Kozma atya elárulta, hogy szíven ütötte a film. Farkas Márta képes magával ragadni a nézőt, általa nem csak lelki élményhez juthatunk, hanem a bemutatott sorsokból (és a sajátjáéból!) kiérződik a föld szeretete is. Földszagú emberek közt jár, nekik nem feltétlenül aszfaltozott utak kellenek. A tőlük kapott üzenet arról is szól, hogy miként lehet értelmes életet élni a gyökértelenné vált világban. Egyetlen örökségük a föld, ha keservesen is, de belőle próbálnak boldogulni. „Ne hagyjuk magukra őket!” – kérte végezetül az irgalmasrendi szerzetes.
Ezután Kabay Barna, a dokumentumfilm producere kért szót, hogy hozzátegyen még egy fontos tényezőt a Kozma Imre által felvázolt hármas kívánalomhoz. A befogadás, a jelenlét, a kísérés mellett a hit sem elhanyagolható a tanyagondnoki szolgálatot ellátó embereknél. Ez lehet Istenbe vetett hit, de lehet a föld iránt érzett elkötelezettség, vagy a múlt emlékein keresztül formálódó világkép, a pozitív jövőben való bizakodás megléte is.
Szentkirály polgármestere, Szabó Gellért eredetileg a tanyavilág jövőjéről tartott volna előadást, de a film hatása alatt inkább az azzal kapcsolatos gondolatait mondta el. Fontos kérdés, hogy az érzelmekre is ható produkció nekrológja lesz-e a valaha virágzó tanyáknak, vagy fordulópontot hoz a megmentésükben. Nekünk jól kell sáfárkodnunk a meglévő értékeinkkel. Hogy ez miként sikerül, az csupán tőlünk függ, amint a tanyavilág jövője is. Ne kihalt pusztaság, sivatag váljék belőle, hanem élettel megtelt szülőföld legyen. A jelenleg elénk táruló kép csalóka: bár folyamatosan értesülünk a vidék fejlesztésének eredményeiről, a falvakban, a tanyákon lévő valóság azonban nagyon messze van attól, amit a médiába közvetít felénk. A polgármester ezzel fejezte be mondandóját: „A tanyasi embereknek higgyenek, ne a televízióban látottaknak.”
Farkas Márta ceglédi tanyagondnok lett a film „főszereplője”, de véleménye szerint nem róla szól a történet, hanem valamennyi szolgálatot teljesítő kollégájáról. A lelkiismeretes munkával készült produkciónak is ez az egyik üzenete: menjen híre annak, hogy a „világ végén” élnek emberek, akikkel különleges kapcsolatban vannak a tanyagondnokok. Amennyiben sikerül feltámasztani a tanyákat, újra gazdálkodnak ott az emberek, akkor nyert ügyünk lesz. A szegénység ellen pedig egyetlen kiút létezik: az önellátásra való berendezkedés. Ebben a ceglédiek már megtették az első lépéseket, Mindennapi Kenyerünk elnevezésű szociális szövetkezetük révén egyre többen kapnak kedvet saját konyhakertjük kialakításához, vagy állattartáshoz.
A filmforgatásról is kiderült néhány kulisszatitok: először csak fotók készültek a tanyavilágban, majd körülbelül fél év elteltével egyik este telefonált Kabay Barna producer Farkas Mártának, hogy másnap reggel kezdenek forgatni. A „máltais” tanyagondnoknak a közvetlen, oldott hangulatban egyáltalán nem volt lámpaláza, de a film többi szereplői is önmagukat adták. A bemutatott idős házaspár a szeretet, az együttérzés mintaképe, ha ilyen pillanatok részese a tanyagondnok, az sokáig erőt ad számára a továbbiakhoz. A filmet vetítette már a Duna Televízió és a Duna World is. Azóta elkészült a DVD, jó lenne minél több helyre eljuttatni, hogy sokan megismerhessék ezt az áldozatos munkát. Idősek és fiatalok számára egyaránt biztatást jelenthet: a tanyasi életforma reményt, örömet és boldogságot ad.
A rendezvényen Diósgyőri Gitta jegyző és Hegedűs Ágota alpolgármester a falugondnoksággal kapcsolatos élményeit, illetve a város kulturális értékeit ismertette. Csörszné Zelenák Katalin, a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének ügyvezetője pedig aktuális hírekről és szerveződő programokról beszélt. Az ebéd elfogyasztása után főtéri séta következett, majd a helyi Dobmúzeumba látogattak el, ahol Kármán Sándor gyűjtő a kiállított instrumentumokhoz kötődő érdekes történeteket idézett fel.

Borzák Tibor


Kozma atya mondta a Szabad Földnek:
„A tanyagondnoki szolgálatban máltai küldetésünk csodálatos megerősítését látom. Üzenetértéke a jelenlétben rejlik, vagyis a mindennapokban való résztvétel a legfontosabb. A tanyákon elhagyatottan tengődőkkel szinte senki nem foglalkozik, így különösen meg kell becsülni azokat, akik erre teszik fel az életüket. Valódi misszióról van szó. A máltai szervezet égisze alatt több tanyagondnok tevékenykedik. Farkas Márta azonban nagyon mélyre ás, annyira közel tud kerülni az elesettekhez, hogy azok szeretetükkel ragaszkodnak hozzá. Ez a jelenlét és kísérés mások számára is példa lehet. Legelőször azt a kérdést kell feltenni magunknak: mi, az amit hajlandók vagyunk másokért tenni.”