Falugondnokok Duna- Tisza Közi Egyesülete... Üdvözöljük Honlapunkon! !
 
2015. szeptember 24.

Falugondnoki találkozó Mezőhegyesen
Segítség a majorokban élőknek

Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek polgármesterei, jegyzői, intézményvezetői, falu- és tanyagondnokai találkoztak 2015. szeptember 24-én a világviszonylatban is jelentős agrártörténelmi múltú városban, Mezőhegyesen. A rendezvényen az EMMI képviseletében jelen volt Horváth-Takács Bernadett, a falugondnoki hálózat szakmai referense.


   Nagyon úgy néz ki, hogy a nyár utolsó verőfényes napján tartották meg a falugondnoki találkozót a román határhoz közeli Mezőhegyesen. Ennyi „jutalom” járt a szolgálatukat és hivatásukat szívvel-lélekkel végző munkatársaknak. Bármerre sétál az ember a településen, szinte mindenhol műemlék épületbe botlik, valamennyi több évszázados múltat idéz. A „parkvárosról” részletes történeti áttekintést Mitykó Zsolt polgármester adott a jelenlévőknek. Egészen az 1700-as évek végéig forgatta vissza az idő kerekét: II. József császár 1784. december 20-án írta alá a Császári és Királyi Ménesintézet alapítólevelét, majd a következő éveben a császár személyes látogatásakor kinevezte Csekonics Józsefet a ménes parancsnokává. A területen lényegében katonai irányítás zajlott, zárt településként működött, csak 1867 után alakult ki az eszmei község, majd város. Tulajdonképpen máig mindent a ménes határoz meg, legalábbis megkerülhetetlen ez a téma. (Sajnos mostanában az állami földek értékesítése kapcsán kerül szóba.)
   A polgármester beszélt Mezőhegyes világban és hazánkban betöltött szerepéről, például a lótenyésztés egyértelmű sikertörténetéről. Minden műemlék épületnek története van, a polgármesteri hivatalnak helyet adó díszes ház például a millennium alkalmából rendezett budapesti világkiállítás fából kreált pavilonjának újraépített változata, a szemközti „kantár” pedig nőtlen tiszti szállóként funkcionált, vagyis a korabeli szingli férfiak laktak benne. Több mindenről azonban már csak emlékeket idézhetnek a helyiek, nincs meg a szeszgyár, a cukorgyár, a kisvasút, és a majorok száma is igencsak megcsappant. A külterületeken élők elöregedve, magányosan élnek, csak a tanyagondnokokra támaszkodhatnak. Mitykó Zsolt fel is olvasta azt a levelet, melyet az 57-es majorból küldtek neki, megköszönvén az ottani tanyagondnok munkáját. Ha nem működne ez a szolgálat, minden lehetetlenné válna számukra, mivel mozgáskorlátozottak, segítségre szorulnak – írták.
   Ezt követően a maguk a tanyagondnokok is sorra bemutatkoztak. Elsőként Mitykó József, aki négy majorban mintegy kétszáz ember ügyes-bajos dolgait intézi –  a pólyástól a kilencvenévesig. Megszokott útvonalát mindennap megteszi, orvoshoz viszi a betegeket, gyógyszert vált ki az időseknek, a bevásárlást, a csekkek befizetését és az egyéb ügyeket is rá bízzák. Az egyik körzetbe rendszeresen kell ivóvizet vinnie. Amikor pedig netán üresjáratban van, besegít a közmunkaprogramba.
   Pósa István több mint tíz éve tanyagondnok. Szinte valamennyi majorban dolgozott már. Szűkszavúan azt ecsetelte, hogy minden területen jelentkeznek újabb és újabb problémák, melyeket meg kell oldania. Sosem vár érte dicséretet, amint szidást sem, mégis mindkettőből kijut neki. Nem csak a polgármesteri hivatallal ápol jó kapcsolatot, hanem az egészségügyi és a szociális intézményekkel is. Meghívta hát a tanácskozásra Gál Máriát, a mezőhegyesi önkormányzat szociális intézményegységének vezetőjét, hogy „tanúskodjon” mellette, vagyis beszéljen ő a tanyagondnokokkal való együttműködésről. Az igazgatónő elöljáróban leszögezte: akik vállalják a majorsággal járó életformát, azok a hátrányos helyzetükkel is tisztában vannak. A tanyagondnokokon keresztül az összes szolgáltatást igénybe vehetik, és az alapfeladatokban (mint például a szociális étkeztetés, a családsegítő szolgálat, a házi segítségnyújtás) az egyesített intézmény is a rászorulók rendelkezésére áll.
   Harmadjára Hanczik Tibor állt a plénum elé. Huszonegy évet élt majorban, tehát jól ismeri az ott élőket és a gondjaikat. Az ő területei közúton megközelíthetők, de mivel a telepeken nincsenek utcanevek, csak házszámok, a GPS-rendszerben hiába keresnénk azokat. A városközponttól hat-nyolc kilométerre élő családok közül csak keveseknek van autójuk, legtöbben a tanyagondnoki autót veszik igénybe, illetve a napi háromszori buszjáratot. Tulajdonképpen mindenért mozdulniuk kell, még állandó bolt sincs arrafelé. Mások mellett tizenhat egyedül élő emberre, kilenc nagycsaládra és hat egy év alatti gyermekre figyel a négy majort járó „majorgondnok”.
   A mezőhegyesi falugondnoki találkozón Gyebnár Péter, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Békés megyei területi felelőse adott tájékoztatást a vidékfejlesztési programokról és a pályázati lehetőségekről. Szerinte a falu- és tanyagondnok is vidékfejlesztéssel foglalkozik, hétköznapi hősökként tisztelhetjük őket. Nem az ő kompetenciájukba tartoznak a fejlesztésekhez szükséges anyagi források előteremtése, de a külterületeken élő vállalkozóbb szellemű fiatalok figyelmébe ajánlhatják azokat a pályázatokat, melyekről esetleg az önkormányzattól értesülnek. Értelmes és megvalósítható cél rengeteg van. Főleg most, hogy a 2014-2020 közötti ciklus pályázatai kezdenek „felpörögni”. Az önkormányzatok pillanatnyilag egyebek mellett munkahelyteremtésre, a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, a versenyképesség javítására, a környezetkímélő gazdálkodás meghonosítására nyújthatnak be pályázatokat. Az előadó megjegyezte: a korábbiakhoz képest gyorsabb, egyszerűbb, hatékonyabb az ügyintézés és a támogatások lehívása.
   Sajátos falugondnoki tevékenységükről adott számot Zsidai Erzsébet, a kishegyesi Női Fórum Egyesület vezetője. A vajdasági település három részből áll, több mint tizenkétezer lakossal rendelkezik. A civil szerveződés tagjai 2002 óta látogatják az időseket, 2008-ban pedig került a házi betegápolás és a nappali ellátás a helyi szociális stratégiai tervbe, melyet a Caritas Szabadka önkéntes munkatársai végeznek. A referáló egy szerb-magyar konferencián tolmácsolt, akkor hallott először a falugondnokságról, s azonnal megérintette ez a misszió. 2010 augusztusában Kishegyesen egy pályázat jóvoltából el is indították a szolgálatot, mégpedig a Női Fórum égisze alatt. Ma már az önkormányzat teremti meg az anyagi alapokat. Tíz hónap munkabért fizetnek, a fennmaradó kettőt pályázatból kell előteremteniük. Három falugondnok mintegy 150 idős embert lát el, akik a szolgáltatásért minimális összeget fizetnek.
   Zsidai Erzsébet azt szeretné, ha minél többen követnék a példájukat Szerbiában is. Jelenleg csak ők végzik ezt a tevékenységet, de reménykednek abban, hogy széles körben elterjed, mert mindenhol óriási szükség van a szociális segítségre. Ennek érdekében biztos pénzügyi alap kellenének, valamint az, hogy állandó munkaviszonyban dolgozzanak a koordinátorok. A falugondnokok szakmai továbbképzése, a szabványok kidolgozása mellett legnagyobb álmuk egy saját irodaépület.
   A mezőhegyesi falugondnoki találkozón Csörszné Zelenák Katalin, az egyesület ügyvivője aktuális tennivalókról számolt be, majd a résztvevők a csodálatos napsütésben felkeresték a Fiatal Fogatlovak Világbajnoksága helyszínét, ahol ízelítőt kaptak a verseny pillanatnyi eseményeiből. Az ebédet követően baráti beszélgetés zajlott, és lehetőség kínálkozott a Dél-Békési Kistérség településeinek közfoglalkoztatásban készített termékeinek feltérképezésére is. Nagyszerű volt a szervezés, amiben a mezőhegyesieknek már volt tapasztalata, hiszen harmadszorra rendeztek öt megye falugondnokainak szakmai seregszemlét.

Borzák Tibor