Zalai látóút

2010-ben ismét hadrendbe állt tanya-, illetve falugondnoki csapatunk, hogy újabb részét fedezze fel hazánknak. Idén a zalai dombsággal, falvakkal, a Zalai Falvakért Egyesület munkájával, az itteni falugondnoki szolgálatokkal ismerkedtünk meg, a települések polgármestereinek, falugondnokainak segítségével.
A tavalyi kirándulásunk méltó folytatásaként Szentgyörgyvár volt első állomáshelyünk, ahol Ádovics István a község önkormányzatának polgármestere és Illés Miklós falugondnok fogadott minket. Miután bemutatták településüket, a szemközti Széchenyi pince hűvös falai között találtunk menedéket. A tiszteletünkre rendezett borkóstolón, bepillantást nyertünk a zalai dombság egyedülálló éghajlatán termett szőlők borba zártíz világába, melyek a gondos kezekben felveszik a versenyt a tokaji borokkal. Következő állomásunk a Göcseji Falumúzeum volt, ahol több tájegység tájházait, illetve olajbányászati gépek kiállítását tekinthettük meg. Megfáradt csapatunk Nován a Csicsergő Szabadidőközpontban nyert felüdülést, ahol minden igényt kielégítő ellátásban részesültünk. Nevéhez méltón a szabadidőközpont madárdaltól volt hangos és bevallom számomra néhány ismeretlen trilla is felcsendült, amelyek jól kiegészítették a pihentető nyugalmat, ami körülvett bennünket.
   Másnap a finom reggelit követően a novai templomba látogattunk. A szokványos külső nem is sejtette, milyen csodálatos belső tárul elénk. A freskók térhatású elemei szinte kiléptek a fal, illetve a boltozat síkjából. A szentképek, a szobrok freskókban folytatódva egy egészé álltak össze. A templom bemutatása során szó esett a susogós szenteltvíztartókról, melyeket mi is kipróbáltunk és a hatás varázslatos volt. Amit belesúgtunk az egyikbe az a tőle pár méterre lévő párjában tökéletesen hallhatóvá vállt. Ezt követően Zalabaksára látogattunk ahol kézműves kiállítást tekinthettünk meg. Innen Pusztaedericsre vezetett utunk, ahol a polgármesterasszony Gál Lászlóné Magdi és Gergály Csaba falugondnok karöltve a képviselőtestület tagjaival és a falu aprajával-nagyjával fogadott, a zalai vendégszeretet minden elemét felvonultatva. Végig kóstolhattuk a zalai lakodalmi ebéd minden fogását, és megtekintettünk egy filmet a Zalai Falvakért Egyesület munkájáról. Megismerhettük a település szociális helyzetét, a településen végzett falugondnoki munkát. Söjtörön a Deák Emlékházat tekintettük meg, majd Bucsután  Gyurkó Imréné polgármesterasszony fogadott bennünket a helyi népdalkör élén. A falugondnok Kucséber József pedig vázolta számunkra munkáját bemutatva a gondozási központot, a konyhát, a klubot. A tartalmas nap után jólesett megpihenni a szálláshelyünk nyugalmat adó ágyikóiban.
   A harmadik nap reggelén hazafele vettük az irányt és bár elgondolkodtunk, hogy a kisvonattal jöjjünk e haza amivel nosztalgiáztunk a vasúttörténeti kiállításra utazva, de végül aztán a kényelmet választottuk és visszaigazoltunk a Terjéki Turs buszára, ami már csak a finom ebéd elköltéséig, illetve egy kis Balaton parti séta ereéig szakította meg útját.
   Ismét sokat tanulhattunk, láthattunk, tapasztalhattunk és élményekkel megrakodva térhettünk vissza dolgos hétköznapjainkhoz.

 Bozóki Imre